BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Elég furcsa, hogy eddig kibírtam focivébés bejegyzés nélkül, de úgy voltam vele, hogy minket hidegen hagy a dolog, nem kell neki nagy blogot keríteni.

Az, hogy itt mindenki megőrült, és a VB első napján Hollandia narancssárga lett, a gyerekek narancssárga focimezben mentek suliba, a lányoknak narancs copfjuk volt, és még az iskolaigazgató néni is reggel kiskosztümben és narancssárga bokafüzérrel(!) várt reggel a suliban, az egy dolog. Az egy másik, de hasonló dolog, hogy a boltokban narancssárga biszbaszokat vagy vuvuzelát osztogattak minden elköltött 10 euróért, amit a sok agyament gyűjtögetett. Mindenhol VB-s akció volt, az egyik energia-cég le is izzadt rendesen, mikor döntőbe jutott Hollandia, hiszen egy év ingyen áramot ígért az akció időtaratama alatt előfizetőknek, ha megnyerik a kupát. De nem nyerték meg. Brutál durva játék után, a második hosszabbítás vége előtt 3 perccel bekapták a legyet. Vagyis a gólt. Szarügy. Trauma. Vagyis most egyetemi professzorok aszondják, hogy nem trauma, csak rossz érzés.

És hogyan hatott mindez kis családunkra?

- amikor a hollandok este játszottak, akkor minden gólnál és helyzetnél megmozdult az ország, egyszerre ugrott fel mindenki a kanapéról, fújt a vuvuzelába, amire a gyerekek is felültek az ágyukban. Szerencsére a sírásuk nem zavarta a szomszédokat, mert hiába a sok decibel, mégis elnyomta a sok petárda, és duda zaja.

-  Bence egyszer (véletlenül) narancssárga pólóban ment suliba, mikor játszottak a sajtfejű narancsok. Menő volt.

- és Bencében felmerült az élet egyik nagy kérdése, ami asszem a magyar fociválogatottnak is bekavar. A Papa ugyanis kapott egy minicsocsót a munkahelyén, mivel az ING a holland válogatott főszponzora, így nemtom miért, de minden dolgozónak kijárt egy csocsó. A gyerekek nagy örömmel vették birtokba, és mivel Bence fiú is, meg már nagy is, ezért gondoltuk elmagyarázzuk neki a foci alapszabályait. Már amennyit mi ismerünk. A kapukkal kezdtünk és itt el is akadtunk. Bencének ugyanis nem fér a fejébe, hogy miért nem a saját kapujába kell rúgni a labdát. Mert ha az az Ő kapuja, akkor egyértelmű, hogy oda rúgja a labdát, nem? Végülis logikus. Tényleg, miért nem? Így lehet, hogy egészen érdekes lenne a foci. És világbajnokok a hollandok.

Bence Barens! Ezen a néven debütált ma a kis Picassonk, vagyis van Goghunk, akarom mondani Bencénk, mint festő (és nem mázoló)! Ma volt ugyanis az első aukciója. Hogy egyből lelőjjem a poént, gyorsan megírom, hogy természetesen előre lefoglaltam a festményt magunknak, azaz elővásárlási jogunkat fenntartva megvettem én, nehogy valaki lelicitálja a fejemet :)
És ha nagyon kíváncsiak vagytok, akkor azt is elmondom, hogy 5 egész eurót fizettünk érte, mert elég jók vagyunk a bizniszben... bele sem merek gondolni, hányszorosát fogja érni pár (száz) év múlva!

Az iskolában remek kezdeményezést követve, minden gyerek festett az elmúlt hetekben valamit. De nem ám akármit! Minden osztálynak meg volt adva nem csak a téma, hanem a stílusirányzat is. Bence osztályának, az 1-2/b-nek a téma a ház volt, stílusában pedig az impresszionista Monet-t kellett követniük!!! Khm. Hát én nem nagyon tudom, honnan ismeri Bence és a többi 4-5 éves osztálytársa Monet-t, de tény, hogy nagyon jól sikerült művek készültek, még így is, hogy kicsit korlátozva volt alkotói szabadságuk :)

Bence azért nem hagyta magát, és elég szabadon értelmezte a ház fogalmát (szerintünk a kép címe: Kaméleon a háza előtt, ami megjegyzem, sokkal tartalmasabb alkotás mint egy sima ház), de a stílus abszolúte Monet. Ne mondjátok, hogy nem! :D

C. Monet

B. Barens

A kis festmények mellett készült két hatalmas is, amit két felsős osztály együttesen készített. Ma pedig, kihasználva a gyönyörű napsütést, az évzáró buli (neeeem, ez távolról sem olyan évzáró ünnepség mint otthon, arról nem is beszélve, hogy van még 2 hét a nyári szünetig) keretében kiállították a képeket, a szülők pedig megvehették őket tetszőleges összegért. Amelyik képet nem foglaltak le a szülők, azt elárverezték, a két óriás festménnyel együtt, az így befolyt összeget pedig a haiti földrengés túlélőinek juttatják el.
Az iskolatéren a szülők csacsoghattak egymással, mamák a gyerekekről, papák többnyire a fociról (ma játszik a VB-n Hollandia Kamerunnal), a gyerekeknek mindeféle program/játék volt, az egyik tanárbácsi közben szuperjól zongorázott és Elton Johnt énekelt, Bence tanítónénije pedig hegedűn kísérte. Mindeközben volt evés-ivás, a szülők vehettek a gyerekeknek fagyit, hotdogot, almalevet, maguknak sört, (természetesen dél-afrikai) bort, kávét, amivel szintén Haitit támogatják.
(Egyébként ha az esőzés így folytatódik otthon, akkor javasolni fogom, hogy jövőre Magyarországnak festegessenek a gyerekek és iszogassanak az apukák)

Tényleg nagyon klassz kis buli volt, és jövőre még jobb lesz, amikor már több mindenkit fogunk ismerni. Istenem, össze sem lehet hasonlítani a kidobos hacukában, műanyag nyakkendőben, síppal, dobbal, rendezett sorokban izzadó, zászlónak tisztelegj, kedves diákok, szülők, elvtársak-féle évzárókkal! Nézzétek meg a fényképeket!

Update: csak a tegnapi napon eladott kis- és nagy festményekből összesen 2000 euró (560 ezer Ft) jött össze Haitinak!! (ehhez majd még hozzájön azétel-ital bevétel, illetve a többi kisfestmény ára) Egyszóval ügyes kezdeményezés, és mindenki kivette a részét az adakozásból.

Hirtelen olyan nagy lett az én kicsi ovis fiam! Hiába gyakoroltam én is az iskolai próbanapokon, azért még mindig furcsa érzés volt ma reggel suliba vinni Bencét. És milyen rossz volt tegnap utoljára hazajönni az oviból! Annak a örültem csak, hogy Bence nem vette nagyon nehezen az elválást (vagyis szerintem még nem esett neki le), a másik meg hogy Emmával egy év múlva remélhetőleg megint ovis anyuka leszek, ugyanitt és remélem ugyanezekkel az ovónénikkel, akiknél jobbat keresve se találnánk.

Szóval tegnap sűrű napunk volt, bár nem indult simán. Reggel Emma olyan nyűgös volt, mint ritkán, Bence meg ahogy lejött a lépcsőn és meglátta a feldíszített szobát, elkezdett sírni, hogy Ő akarta feltenni a kis zászlókat... megígértem, hogy majd ovi után leszedjük, és újra feltesszük. Aztán azért kezdett kiabálni, hogy hol vannak a lufik... csalafinta anyuka lévén, mondtam, hogy azt vele együtt akartuk feltenni, szintén délután (igazából pedig még meg sem vettem a lufikat), de szerencsére ezzel megnyugodott.

Oviba menet már nagyon izgatott volt, hogy Ő lesz a szülinapos, felülhet a trónra, kap ünnepi koronát a fejére és mindenki Őt fogja ünnepelni. Így is lett, nagyokat játszott Thijmennel és Semmel, a két legjobb barátjával, akik közül Thijmen már előre depis volt, hogy most játszhat utoljára Bencével :( Januárban majd Ő is jön a suliba, ugyoda, ahova Bence is jár, csak hát az még sok idő, főleg nekik, és gyanítom, hogy addigra már mindketten találnak másik legjobb barátot. Na, szóval volt nagy buli, éneklés, táncikálás, ajándékosztás az oviban, majd búcsú Corrie nénitől (Joke nénitől már múlt héten elbúcsúztunk, mert most szabin van).
Megkaptuk Bence első "bizonyítványát" is, amiben mindenre maximális pontszámot kapott, az ollóhasználat kivételével, arra 3-ból 2 pontot kapott. Kiegészítésként meg olyanokat írtak, hogy "nagyon bölcsen beszél", meg hogy "alig akad konfliktusa a többiekkel" és "remek megoldóképességgel rendelkezik". Ezt a bizonyítványt megkapja az iskola is.

Itthon folytatódott az ereszd el a hajamat ( te Emma!!). Először telefonon tudósította Bence a Nagyiékat hogy hogy tetszik az általuk küldött ajándék, aztán festegetett, majd korán hazaért a Papa = ajándék, tűzoltóautószerelés, majd megjött Bab = ajándék, olvasgatás, gyertyafújás, tortaevés, aztán megjött Anja = ajándék, és Eric = ajándék, kukásautószerelés, megint torta, festegetés, repülőszerelés, és végül egy kis bicajozással zártuk a napot.

Ma pedig már 4 éves, iskolásként kelt fel reggel...

Én: Öltözz fel Bence, kitettem a ruhádat!
Bence: Most Harvey segít Thomasnak.
Én: De utána öltözz fel, mert elkésünk.

5 perc múlva
Én: Bence felöltöztél?
Bence: Az a legszebb mikor a Mickey egér azt mondja, hogy mindenkit üdvözlök a játszóházban.
Én: Bence most öltözz fel, már mindenki készen van!

5 perc múlva
Én: Bence készen vagy?
Bence: Finom kakashusit eszem, most sütöttem, kérsz?
Én: Öltözz fel, mert most már mérges leszek.
Bence: És pulykakakast kérsz? Az is mérges, jól passzol...

Eljött a nagy nap, amikor is az én kicsi nagyfiam iskolába ment. 3 éves, 11 hónapos, 2 hetes és 4 napos korában. Furcsa érzés. Mindenek előtt izgalmas. Megható. Kicsit fájó. Lezárult egy korszak. A kisgyerek korszak. Mert az iskolások már nagyfiúk és nagylányok. Bence is nagyfiú lett. 107 centis nagyfiú.

Reggeli iskolatáskával. Mert a nagy iskolások szépen reggeliznek iskola előtt. Ennek örömére 20 perc alatt befalt Bence egy negyed kenyeret. Rekordmennyiség, rekordidő alatt! :büszkemama:

Ready for school...

Rohanás az autóhoz, el ne késsünk

Még egy nagy puszi Papának

A kis hídon át vezet az út

Pillantás a jövőbe (a túloldalon a nagyok épülete)

A kicsiknek kicsi ház dukál. Ide járnak az 1-2. osztályosok

 Emmával megyünk Bencéért

A híres holland "iskolatér" - fontos történések helyszíne

Nap végén össze kell rámolni :)

Bence rohan hozzánk (háttérben Charlotte, a tanítónéni)

Juhéééé!