BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

... hanem rajzolni is. Például ilyet:

... a nevelést, nehogy elkanászodjon a Kishúgom.

Ma a Mami nem tudott ellenállni a gyönyörű októberi napnak, és úgy döntött, ideje próbára tennie engem (na meg esetlegesen az idegeit) és egy hosszabb sétára elmerészkednie Emmával és velem. Eddig csak a környéken sétálgattunk, kb. olyan messzire a háztól, hogy ha gáz van, a Mami haza tudjon jönni a Emmát a babakocsiban tolva, valamint engem és a biciklimet cipelve. A dolog másik hátulütője eddig, a futóbiciklim volt. Ugyanis azzal nagyon, de nagyon gyorsan tudok haladni és eltűnni szem elől. Ráadásul ebben az a jó, hogy ha észreveszem, hogy a Maminak nem tetszik és nem tud elég gyorsan utánam futni a babakocsival, akkor elbújok valahová, amitől frászt kap, ami nekem viszont kifejezetten tetszik (amíg le nem szíd és fel nem ajánlja, hogy nem nézhetek Thomast egész nap).

De ez így nem állapot, úgyhogy megbeszélte a Mami velem, hogy elmegyünk az erdőbe sétálni, visszük a biciklit, de nem futhatok el vele, maximum az erdőben hajthatok kicsit gyorsabban. És mivel bevillant nekem a thomasos megszorítás, jobbnak láttam, ha jófiú leszek. Büszke is lehetek magamra, mert egész végig jól viselkedtem, bírtam a hosszú túrát, és a Maminak is csak párszor kellett a cangámat cipelnie, ahol mély volt a homok. És amiért ilyen jól viselkedtem, a kezembe kaphattam a fényképezőt és megtanultam fotózni! Íme az eredmény:

Nosztalgikus iskolakerülgetésünk végére értünk, eredményt hirdetünk. Bár nem kapkodtuk el a dologt, és mivel az első fordulón (külalak) csak két suli jutott tovább, ezért az iskolalátogatások sem húzódtak el nagyon.

A múltkor már beszámoltam a sokkoló első látogatásról a "nyílt iskolában", most pedig jöjjön a második látogatás összefoglalója, amit a "keresztény-protestáns" iskolában tettünk. Először is a már nevükből is adódó különbség: az ún. nyílt iskolákba mindenkit kötelesek felvenni, aki jelentkezik. A "tematikus" iskolákba (pl. vallási, montessori, nemzetközi stb.) viszont elviekben az iskola meghatározhatja, hogy kit vesz fel, másszóval pl. egy zsidó iskola nyilvánvalóan elutasíthat egy nem zsidó gyereket. A nemzetközi suli pedig nyilvánvalóan elutasítja azt a gyereket, akinek a szülei nem bírják kifizetni a több ezer eurós tandíjat :)
A gyakorlatban ez az általunk kiszemelt Het Palet nevű keresztény-protestáns iskolában úgy működik, hogy ha van hely, bárkit felvesznek, viszont karácsonykor templomba mennek és ezen kötelező résztvenni, csakúgy mint ahogy nem lehet szabotálni a Biblia tanulmányozását sem. Emellett pl. az arab világban a Ramadant követő "Cukor ünnepet" logikusan nem tartják (a nyílt iskolákban legalábbis szó van róla, és iskolába sem kell menni ekkor a muszlim gyerekeknek).

De nem csak ezek miatt fogjuk ide beadni a jelentkezési lapot. Egyből feltűnt, mikor megérkeztünk, hogy zárják a bejárati ajtót. Ez a másik iskolában nem így volt, viszont mi fontosnak tartjuk. Főleg mióta manapság sajnos nem csak azon kell aggódni hogy ki lép meg a suliból, hanem azon is hogy ki és milyen szándékkal megy be az iskolába.

Szimpatikus, hogy kiemelt helyen szerepel az egymás tiszteletére, elfogadására, segítésére való tanítás. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy egy szigorú "csúfolás-cukkolás protokoll" van érvényben az iskolában. Ráadásul mivel ez egy kicsinek mondható iskola a maga 210 tanulójával (a másik suliban több mint 500 vannak), így mindenki ismer mindenkit, amit le is csekkoltunk, ugyanis az osztályok körbejárása során az igazgatónéni a gyerekeket a nevükön szólította, és az egész suliban elég családiasnak tűnt a hangulat. (És van ismerősünk is, ugyanis a szomszédasszonyunk a negyedikesek ofője.)

A másik nagy különbség, hogy itt minden osztály rendezettnek tűnt. Nem jöttek-mentek a gyerekek ki-be az osztályteremből óra alatt, világosan lehetett látni, hogy hol éppen milyen foglalkozás folyik. Persze az első-másodikosok (4-5 évesek) külön épületében kaotikusabb volt a helyzet, de ott meg épp az volt a szimpi, hogy nagyrészt játszhatnak még kedvükre.

Az egymás tiszteletén és a valláson kívül a nyelv áll a középpontban. És nem is elsősorban az idegen nyelv, hanem a nyelv, mint a kommunikáció eszköze. Az írás-olvasásra ennek megfelelően nagy hangsúly kerül.
Mint sajnos megtudtuk a matekot itt is a "modern-számolás" módszer szerint tanítják, azaz úgy tanulnak számolni, hogy 7+2 az kb. 10, és csak ha "muszáj" akkor számolják ki jobban, hogy az tulajdonképpen csak 9... viszont ezt a minisztérium országos szinten vezette be, ezért minden iskolában így tanítják - itt is ül sok okos ember a minisztériumban.

Érdekes és jó programnak tűnt, hogy az érdeklődő kisiskolásoknak szerveztek egy főzőtanfolyamot egy egyetem tankonyháján, amit egy hágai séf tartott. Ez ugye Bencének nagyon bejönne. Előre készítettek menükártyát, tanulták a terítést és a felszolgálást, mert főzés után egy nagy közös ebéd következett ahová mindenki vihetett egy vendéget is. És viszonylag sok ilyesmi programot szerveznek egy évben, amitől ugyan az 1x1-et  (az kb. 2?) még nem fogják megtanulni, de mégis jó.

Az egyetlen hátránya az előző iskolával szemben az, hogy itt nem "folyamatos" tanítás van, hanem a szokásos módon haza kell jönni ebédelni, majd visszamenni. Erre egy óra áll rendelkezésre, ami egyrészről elég kevés, másrészről nehezen kivitelezhető munka mellett, harmadrészről bár én amúgy is itthon vagyok Emmával, rángathatom szegény kicsilányt magammal, mikor naponta kétszer viszem és hozom a Bencét. Persze van lehetőség arra is, hogy ottmaradjon ebédszünetben, de az persze fizetős, és kétlem hogy magától megenné a magával vitt szendvicset. De nyilván ez, lesz ha majd egyszer dolgozni fogok. A suli 8.30-12-ig és 13-15 órág tart. Kivétel szerda és az alsósoknak a péntek, amikor csak délelőtt van tanítás (12-ig).

*** 

Avagy az iskolakereső anyuka ledöbben és már-már pironkodik önmaga előtt, hogy pár hónapja még a körbekerítetlen betonudvart találta a legnagyobb problémának

Már nagyon-nagyon el vagyunk késve, így pénteken elmentünk az általunk kiszemelt iskolába felmérni a terepet. Kicsit előbb érkezvén alkalmunk volt bekukucskálni pár osztályba - a kép nagyon hasonló, mint amit most látok, amikor benézek Bence ovijának ablakán. Gyerekek játszanak ezzel-azzal, iskolapad egy szál sem. Ami alapvetően más, az a millió gyerekzár és rács hiánya. Meg is döbbenek, mert ahogy látjuk a skacok simán járkálhatnak ki-be a teremből, és így akár az épületből is secperc alatt ki lehet jutni a kertbe, a kertből az utcára... Nade elfelejtem, hogy ezek a gyerekek már mind elmúltak 4 évesek, úgyhogy háromnegyed év múlva Bence is biztos tudni fogja, hogy nem jó poén elkóborolni... ezt mondja az igazgatónő is, aki közben megérkezik. Kicsit nehéz most elhinni, na de egy évvel ezelőtt azt is nehéz volt elhinni, hogy Bence egyszer szobatiszta lesz :-)

Az igazgatónénivel átmegyünk a másik épületbe és beülünk az igazgatói szobába. Érdekes, most nem remegnek a lábaim, nemúgy mint 25 évvel ezelőtt, ha véletlenül egy ilyen szobában találtam magamat. Aztán meghallgatjuk a marketingszöveget, hogy miért is jó ez az iskola: mindig a gyerek szintjéhez igazítják a tananyagot és nagy hangsúlyt fektetnek az önálló munkára.

Munkára... na ja, ez elég erős szó, mert ahogy így egy órában képet kaptam a holland oktatásügyről, mit ne mondjak nem aggódom, hogy szegény gyerek már 4 évesen suliba megy, mert úgy tűnik, hogy nyolcadikos koráig csak játszani fog. Hát ha nem is teljesen igaz ez, de azt még az igazgatónő is beismerte, hogy a holland iskolák elég "gyerekbarát" intézmények, azaz nem kell megszakadni a tanulásban.

Amit nekem még jó ideig emésztenem fog kelleni:
- nincsenek tanórák, nincs se be-, se kicsöngetés: a tanárok maguk döntik el, hogy na kb. ennyi elég volt mára vagy sem;
- nincsen órarend: vagy legalábbis nem olyan mint nekünk anno. Itt egy nap vagy egy hét matek, aztán a következő napon/héten föci van, aztán biosz, ésatöbbi. Kicsit ahogy esik, úgy puffan szisztéma;
- alsóban témák vannak, de ezek is változnak: például ha a tanárnéni férjhez megy, akkor eköré a téma köré szerveződik minden;
- nincsenek könyvek, füzetek: csak az iskolában, itthon nem kell helyet biztosítani az ilyesmiknek;
- a szülők az év elején kapnak egy kb. témalistát, és az alapján követhetik, hogy nagyjából mit tanul a gyerek;
- nincsen házi feladat: felsőben nagy ritkán kapnak egy-egy kidolgozandó témát, amit körbe kell járni és be kell számolni róla;
- évente alsóban kétszer, felsőben háromszor van teszt/bizonyítványosztás: azaz olyanról hogy feleltetés még Nick sem hallott, röpdoga elvből kizárva, de még témazáró felmérők sincsenek nagyon;
- és ha van is valamiféle számonkérés, az csakis informatív jellegű, azaz a tanár tudni fogja, hogy melyik gyerek igényel kicsivel több odafigyelést és melyiknek lehet több anyagot adni, mert nagyon vágja a dolgokat;
- nem lehet megbukni, évetismételni;
- fél 9-3-ig van iskola, kivétel szerda és péntek, amikor fél 9-12-ig (hétközben meg kell kicsit pihenni, na és hétvége előtt kinek van kedve még dél után is a suliban izzadni?)

Dióhéjban ennyi jut eszembe, de biztos van még ezer más is, csak annyira, de annyira más, mint magyar rendszer az alaptantervvel, tanórákkal, órarenddel, könyvekkel/füzetekkel, házikkal, dogákkal, jegyekkel, bizonyítvánnyal, hogy sokkot kaptam és nem is tudtam mindent megjegyezni/felfogni. Nicket nem viselte ennyire meg az iskolalátogatás, mert bár sokminden változott, de azt azért tudja, hogy mehetünk akárhány iskolába, az elv/szisztéma mindenhol ugyanez. (És akkor megint beugrik, hogy pár évvel ezelőtt napokig másról sem szólt a híradó, csak a középiskolások tüntetéseiről/sztrájkjáról, mert csökkenteni akarták az óraszámot... itt még az iskolások is sztrájkolhatnak.)

Hogy legyen összehasonlítási alapunk, elmegyünk a protestáns suliba is, hátha esetleg az a benyomás ér, hogy ott a tanuláson van a nagyobb hangsúly és nem azon a fenenagy önállóságon. Mert ha a gyerekeim az anyukra hasonlítanak, akkor van eszük és gyors a felfogásuk és secperc alatt önállóan kitalálják, hogy úszhatják meg a sulit a legkevesebb tanulással - ami ugye nem nehéz, ha nincsen számonkérés. És ha az apjukra ütnek, akkor sem jobb a helyzet :-)