BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

...nem a szobatisztaság felé, mert a szoba csak hetente egyszer tisztul, a többi napokon meg igyekszem fenntartani a koszt, viszont állítólag már csak napok kérdése és pelus nélkül fogok járni mindenhová. Jelenleg ugyanis itthon teljesen jól működik minden (már nem csak meztelenül megy a dolog, hanem felöltözve is) és sétálni is nagyfiúsan járunk - és szárazon érünk haza.

Oviba, vásárolni stb. még pelusban járok, de most már az is majdnem mindig tiszta marad. Sőt! Ma amikor a Babnál voltam a játszótéren, hiába volt rajtam pelus, szóltam hogy pisilni kell, és a Mami segített is meglocsolni a bokrokat! Holnap talán mély levegőt vesz a Mami, csomagol pár váltás ruhát és úgy megyünk az oviba.

Szóval hihetetlen, de talán igaz a hír, miszerint nemsokára már csak egy pelenkás (kis pisis) lesz a családban :-)

Én is bejelentkezem a süllyesztőből, bár csak a blogom süllyed, én élek és virulok, de lássuk be, hogy a kishúgom blogja azért gyakrabban frissül, még akkor is na néhanapján helyet kapok ott is. Szóval ebben elvette Emma legalább a fele királyságom, de szerencsére minden más területem kíválóan őrzöm kemény munkával megszerzett pozíciómat. Mostanában pédául a holland nagyi gyakran feltett kérdésére, miszerint ki a főnök ha a Papa nincs itthon, határozottan azt válaszolom, hogy ÉN! Valami oknál fogva szeret nekem ilyeneket tanítani a holland nagyi, mert ez olyan helyes...

Meg szerinte például az is marha vicces, hogy hollandul már kíválóan tudok lehülyézni bárkit, aki valami butaságot csinál, míg magyarul még legbutázni sem tudok senkit, mert nem ismerem azt a szót. Mama szerint vannak ennél fontosabb szavak is, nem kell ezeket már most megtanulni. Különösen azt nem szereti a Mama, mikor magamra mondom, hogy "Hülye Bence!". Ezt a szóösszetételt, valamint a Hülye Papát és Hülye Mamát is sikeresen megtanította a holland nagyi, arra az esetre ha magamtól nem jutott volna eszembe így használni. Szerencsére ezek után az kevésbé zavarja a Mamit  mikor a holland nagyit hülyézem le, mert ha olyan jópofa, hát tessék csak. :-)

Magyar "káromkodásom" mindeközben is kimerül az ejnyebejnyében és az aztakutyafájában, mert egyszerűen nem hallok mást. Hollandul viszont - szintén a nagyinak köszönhetően - már tudok "anyázni" is. És nem azért, mert a holland nagyi annyit anyázna alapjáraton, hanem mert direkt megtanította nekem.
Mint ahogy - a belegondolás hiányában - csupán jószándékból arra is igyekezett felhívni a figyelmemet, ha a szobámban a széket az ablakhoz tolom és arra állva nézek ki, akkor sokkal jobban látom a motorját... Jó hogy nem tanította meg hozzá, hogy kell kinyitni az ablakot és jól kihajolni a teljes panoráma érdekében.

Na de nem is erről akartam írni, hanem arról hogy most már teljesen tudatában vagyok annak, hogy két nyelvet beszélek. És annak is, hogy a két nyelvnek neve is van, magyar és holland, tehát már lehet tolmácsként/szótárként is használni. Eddig csak úgy működött a dolog, hogy "Hogy mondanád ezt a Papának?", most meg már megy úgy is, hogy "Hogyan mondjuk ezt hollandul?". És azt is simán felsorolom, hogy melyik családtagommal, ismerősömmel melyik nyelvet használom. Meg azt is tudom, hogy Amstelveenben lakom, ami Hollandiában van, de a Nagymama meg a Nagypapa Visegrádon laknak, ami viszont Magyarországon található.

Ja, meg egyébként (egy mesének köszönhetően) azt is tudom, hogy az Eiffel torony Párizsban van, Franciaországban, na meg (Nagypapának köszönhetően) hogy ugyanott van a Louvre is... ami állandó úticélomként szerepel, Afrikával egyetemben (amit sokáig nem értett a Mama, mert mindig azt mondtam, hogy "Gyere Mama, megyünk a Flikába!"). Afrika egyébként egy nagy hegyről híres nekem, amit nem tudok kimondani, valami K betűs, de azt tudom, hogy Tanzániában van. A Kínai nagyfalon viszont valami miatt még gondolkoznom kell hogy hol van :-)

A Mami mindig aszondja, hogy nem szereti a tömegcuccokat. Mármint azt, amit mindenki más szeret és ami mindenki másnak van. Ez valószínüleg kiskorából jön, amikor is a Nagyiék azzal hárították az aktuális kereskedelmi őrületetket, hogy "nem érdekel, hogy az egész osztálynak olyan van, neked nem lesz!" És hogy kicsit enyhítsék a dolog élét, hozzátették, hogy "márpedig azért nem, mert Te különb vagy". Namármost ezzel nem nagyon tud mást kezdeni egy 8-10-12 stb. éves, minthogy elhiszi, méghozzá annyira, hogy valamilyen formában végigkísérje egész életében.  Így például ezért sem kezdett el anno a Mami cigizni a középiskolában, merthogy Ő különb. Aztán pedig azóta sem szereti a tömeghisztériát övező dolgokat, így például nem néz/olvas Harry Pottert, Gyűrűk urát ésatöbbit. Na és ezért sem rohant a könyvesboltba Annapeti könyvet venni nekem, mikor Magyarországon voltunk. Merthogy mindenki erről áradozik. A kíváncsiság persze ott volt, hogy vajon mit tudhat Annapetigergő, és már gondolkozott is hogy majd suttyomban beleolvas egy Corában, de az élet beelőzött. Jobban mondva Anikó néni, akitől pár hete megkaptam a Petikönyvet, ami azóta is sláger. Minden este abból kell olvasni nekem és én is abból olvasok Emmának és a Maminak. Petike pedig példaképemmé vált.

Maminak inkább a rajzok tetszenek a könyvben mint a történetek, de ez mellékes, mert nekem tetszik minden és az a lényeg. Ellenben Maminak gyorsan forog az agya és csőbe húzott. A hajvágás mint olyan, kb. egy éve nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Se a fodrásznál, se otthon. Merthogy az marhára fáj! Még utána is hosszú órákon keresztül. Legutóbb például akkora, de akkora hisztit csaptam a fodrásznál, hogy azóta még abba az utcába sem mernek befordulni a Papáék.

Viszont az egyik mese arról szól, hogy Petike fodrászhoz megy. Korábban ugyanis az anyukája vágta a haját, ám egyszer Peti aszonta, hogy én is fodrászhoz akarok menni apával. Ma reggel pedig a Mami megkérdezte, hogy nem akarom-e, hogy Ő vágja le a hajamat, úgy mint Petikének (régen) az anyukája. Naná hogy akartam! A Mami felrohant a hajvágóért, a Papa már-már rémülten kérdezte, hogy biztos-e benne, hogy ezt akarja egy ilyen békés vasárnap délelőtt, én meg addig szépen felültem a székemre és vártam a hajvágásra. Mami bekapcsolta a gépet és nekilátott. Iszonyúan csikizett, sokat nevettem, hullt a hajam mindenfelé, és pár perc alatt sikerült úszófrizkót varázsolni nekem, ami ahhoz képest hogy a Mami igencsak kezdő fodrász és még sosem volt ilyen gép a kezében, egész jól sikerült. Én türelmesen még azt is megvártam, hogy a fülem mögött ollóval megigazítsa a fazont.

Kaptam is nagy dícséretet, na meg egy müzliszeletet, a Mami szerint pedig aranyba kéne foglalni Petike mamájának nevét. Sőt, a jövő héten tuti hogy a Corában megnézi a többi Annapetigergő könyvet. Hátha van olyan is, amiben Petike, Anna vagy Gergő vécézik, mindig szótfogad, és kijelenti hogy csoki helyett csakis répát kell enni.

Mit csinál egy friss 3 éves anyukája, amikor a friss 3 hónapost nem kell kórházba vinnie? Iskolát keres, ugyvan! Mert hogy már csak 1 év, és Bence sulis lesz! Már csak az a kérdés melyik suliba fog járni.

Természetesen el vagyunk késve. Hiába küldött az oktatási miniszterúr Bence 2. szülinapjára kedves levélkét, hogy tiszteltszülők-kezdjenek-el-iskolát-nézni, mi nem kezdtünk, mert valamiért nem lebegtek iskolatáskák a szemünk előtt. (Bár tudatában voltam annak, hogy a bölcsibe is a terhesség 12. hetéig(!) van reális lehetőség beiratni a magzatot, tehát miért lenne ez más a sulival.)

Most már viszont muszáj nekiállni. Igazából már tavasszal akartunk belevágni, csak legújabb családtagunk esete dr. Vomberggel meggátolt ebben. No de az egy hónap garantáltan kórházmentes létet, mintha csak iskolakeresésre találták volna ki.

Az alapgondolat: katolikus iskola. Miért? Mert Bence katolikus. Na meg hogy megértesse magát hollandul az osztálytársaival. Na jó, ez így elég diszkriminálóan hangzik, főleg egy szinténkülföldi anyuka szájából, de azért gyorsan hozzáteszem, hogy itt elég gyakran előfordul, hogy bemegy az ember egy boltba, és nem tud hollandul az eladóhoz szólni - illetve tud, csak nem kap választ, mert az eladó nem beszél hollandul. Engem ez kevésbé zavar, de az őslakosokat annál jobban. Amit nem is csodálok, mert Magyarországon nekem is a hajam égnek állna, ha nem tudnék magyarul egy csavaranyát kérni a Praktikerben.

Tehát az alapgondolat mentén kikerestük a 4 katolikus iskola címét, bepakoltuk a népet az autóba és elindultunk. Egyesszámú iskola: egy beton kocka, körbekerítetlen betonudvarral. Kettesszámú iskola: beton kocka, körbekerítetlen betonudvarral. Hármaszámú iskola: szintén beton kocka, körbekerítetlen betonudvarral. Négyesszámú iskola: jééé-ennek-tető-van-a-tetején kocka, körbekerítetlen betonudvarral.

A holland nyelvben van egy olyan szó, hogy "iskolatér", amit akkor használnak leginkább, ha az iskoláról beszélnek, de nem az iskolai elfoglaltságról. Pl.: Az én férjem a legtutibb apuka az iskolatéren. Namármost külföldi, iskolásgyerektelen anyukaként azt gondoltam, hogy ez az "iskolatér" inkább egy nyelvtani kifejezés, egészen addig, amíg fent említett iskolalátogatásunk alkalmával elképedten kérdeztem holland hitvesemtől, hogy vajon miért nincsen körbekerítve a kert? Hát mert ez nem kert, hanem iskolatér. - hangzott a válasz.

Hm, akkor vajon a négyévesek egész nap a négy fal között ülnek? Vagy kimehetnek néha az iskolatérre játszani, és ha elmászkálnak, akkor majd max. közösen fohászkodunk, hogy visszatérjenek? Egyszerűen nem értem. Viszont legalább arra jó, hogy az előzetes szelektálást megkönnyítse.

A másik szembetűnő és nem szimpatikus furcsaság: a 4 iskolából 2 egy iskolatömb volt, azaz a nagy betonkockának 3-4 bejárata volt, és mind a 3-4 bejárat egy-egy különálló iskolát jelentett. Körbe kellett menni az épületet, amíg megtaláltuk, hogy melyik az általunk keresett intézmény.

A katolikus iskola tehát kilőve. Következő lépés? A legközelebbi suli, ahol a közvetlen szomszédasszonyunk is tanít (és ez egyből egy negatívum, tekintve amilyen szavakat néha megenged magának a saját gyerekeivel szemben), keresztény-protestáns iskola. Két épületből áll egy kis parkban, magas fákkal és egy csatornával szegélyezve, hangulatos, bár az őserdő miatt kissé sötét. A kisebbik épület a kicsiké, és hoppá, ennek a kis épületnek az "iskolatere" körbe van kerítve! Ide tehát talán megéri eljönni egy iskolalátogató-elbeszélgetésre, de azért ha már ez sem katolikus suli, akkor talán van értelme körbenézni, hogy milyen ún. nyílt iskolák vannak a környéken. (Nyílt iskola: amennyiben van hely, mindenkit kötelesek felvenni, amíg mondjuk egy katolikus iskola elvben kikötheti, hogy csak katolikus gyerekeket vesz fel.)

Így még 3 darab iskolát találtunk, amiból egy kiesett, mert montessori (és az uram is járt pár évet ilyenbe és nem nyerte el a tetszését), egy másik szintén kiesett, mert az országos szakfelügyelet negatívan értékelte, tehát egyetlen reményünk maradt. És nem is akármilyen remény! Ez az iskola a legrégebbi iskola Amstelveenben és úgy néz ki mint egy iskola :-) Beton iskolatere persze ennek is van, de legalább körbe van kerítve, és be lehet csukni a kapukat, ha úgy akarják. A legnagyobb negatívuma a szakfelügyelet szerint az, hogy 4 épületből áll, amelyből 3 épület egy utcában található, a 4., főépület pedig egy pár utcával arrébb. Nekem viszont még tetszik is, hogy a négyévesek nincsenek együtt a tizenkétévesekkel. Az alsósok által használt 3 épület egy rövidke zsákutcában található, ahova az iskolakezdéskor és -záráskor ráadásul még behajtási tilalom is van, így elég biztonságosnak érzem.
A letöltött iskolai tájékoztató szerint pedig még egy hatalmas előnye van a sulinak: folyamatos órarend van, tehát nem kellene Bencét hazahozni a másfél órás ebédszünetben ebédelni, majd visszavinni a délutáni órákra, mint ahogy az minden más iskolában szokás.
Már csak az a kérdés, hogy van-e még hely, na meg hogy tudnak-e fogadni minket iskolalátogatásra még a nyári szünet előtt, azaz a következő másfél hétben.

A bili és én régi ismerősök vagyunk. Eleinte, mikor másfél éves koromban mindig előre bejelentettem, hogy kakilni kell, még nem voltunk jóban. Nem akartam ráülni. Aztán mikor már szerettem trónolni, már nem jelentettem be a magán-, és folyóügyeimet. Ennek ellenére, azért néha nagy és sokszor kicsi siker koronázta a bilizést, és a vécézést is. Az előrelépés viszont elmaradt. Én nagyon szépen éltem az életemet úgy, hogy reggel és este pisiltem a bilibe, napközben pedig elintéztem fű alatt (pelusba). A kérdésre pedig standard válaszom volt: nem kell kakilni/pisilni és nem kakiltam/pisiltem. Vagy leginkább nem is hallottam meg a kérdést.

Aztán valami beleütött a Mamiba. Szerencsére nem a villám. Szombaton viszont megkérdezte reggel, hogy mit szeretnék felvenni: pelust vagy a diegos alsónacit. Ez utóbbi mellett döntöttem, ami lehet, hogy hiba volt, mert azóta oda a nyugalmam. Napjában elég sokszor hallom az alsónaci-szabályzatot, miszerint abba nem illik a dolgomat végezni, ezért ha pisilni kell.... na meg a szokásos kérdést: nem kell pisilni/kakilni? Én ekkor a szokásos válaszomat szoktam bevetni.

Mami viszont furmányos, úgyhogy kérdés nélkül is néha a bilin találom magamat. És ilyenkor pisilek is. De nem csak ilyenkor... a Mami valami olyasmit emleget, hogy Ő már nem is a Mami, hanem valami mosómedve vagy mi. A délutáni alváshoz már nem akartam pelust venni, és sikerült is szárazon ébrednem. Az esti tusolás közben viszont feltaláltam a "kézbekaki" intézményét, amit már két napja sikeresen alkalmazok. Ha érzem hogy kakilni kell, akkor az első darabkát felfogom, és aztán örömmel kiabálok, hogy kakiltaaam! A többi aztán a bilibe megy, de most meg azt hallgatom, hogy még kakilás előtt kell szólnom. Szóval még nem értem én ezt teljesen, bár a vasárnap reggeli öltözéködés közbeni meztelenül rohangálás alatt kétszer is bejelentettem előre a dolgot és el is végeztem előírásszerűen a bilibe. Ma pedig, hétfőn, mindjárt vége a napnak és csak egyetlen alsónaci landolt a mosógépben. Igaz, én nem szóltam soha semmit, de legalább ráültem a bilire, és alkottam is bele...