BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Pár dolog kimaradt a múltkori beszámolómból, ezeket most igyekszem bepótolni. Az egyik és a Maminak legfurább, hogy nemrég visszamentem "babába". Ugyan hallott róla, hogy ha kistesó érkezik, akkor a nagy is szeret néha kisbabát játszani, és ennek jegyében pl. a rég elfelejtett cumisüveget, cumit stb. kéri, de eddig azt hitte, hogy ez csak a kistesó megérkeztével kezdődik el. Arra nem számított, hogy már most fogom magam, és a régóta használt nadrágpelust nem akarom felvenni bugyiként, csak ha lefeküdve rámadják, úgy mint kisbaba koromban. A vicc az egészben az, hogy anno pont amiatt tértünk át erre a nadrágpelusra, mert nem voltam hajlandó lefeküdni a peluscseréhez. Ráadásul most is kikérem magamnak, ha lekisfiúznak, de ilyenkor magamtól mondom, hogy "most kisbaba vagyok, utána Bence vagyok".
A Mami viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és két elméletet állított fel: az egyik, hogy mostanában bizony előfordult az oviban, hogy tisztába kellett tenni, és ott valószínűleg nem vetkőztetnek le teljesen, hanem csak lefektetnek a komódra, lehúzzák a gatyámat bokáig (amit itthon még akkor is teljesen leveszek, ha a bilin ülök), és úgy kapok tiszta pelust. Így hát itthon is ezt a kiszolgálást kérem.
A másik, kicsit elvontabb elmélet szerint most vagyok abban a korban, amikor elkezdem élvezni és kitalálni a szerepjátszást, másszóval a "csináljunk úgy, mintha" játékot. Ez még régebben kezdődött a fürdőkádban, amikor is kávét főztem mindenkinek, de csak játékból ittuk meg. Aztán folytatódott természetesen a Thomas-szal, hogy én vagyok a Thomas a Nagymama/Mama/Papa pedig a kocsi, és így vonatozunk. Meg szoktam olyat mondani, hogy most én vagy a Mami, a Mami pedig a Bence. Na ezt a nyomot követve, lassan kilyukadhatunk oda, hogy most én vagy a kisbaba, és nem a tesó a Mami hasában.

Most, hogy Oláh-anyuka írásban felszólított, hogy számoljak már be magamról, hát beszámolok. Tippként javasolta, hogy kezdhetném a beszámolót a bilivel is. Kezdhetem, de attól tartok, hogy elég rövid bekezdés lesz: változás nincsen, reggel-este, néha délután pisi az előmelegített(!) bilibe. Mert elvárásaim vannak ám, hideg bilire nem ülök rá. Fejben egyébként már le tudom játszani a dolgot, szépen mondom, hogy majd szólok, ha kakilni kell, és akkor majd ráülök a bilire. Csak gyakorlatban még nem megy. Max addig jutok el, hogy egy puki után rohanok a bilihez, ráülök 5-10 percre, majd bejelentem, hogy "a kuki készen van, a kaki nem működik".

Ellenben minden mással jól állok. Például már nem csak saját dalokat költök, de az ismert mondókákat is befejezem. Például:

Volt egyszer egy ember,
szakála volt kender,
felmászott a fára,
leesett a sárba.
És akkor fájni fog a feje.

A mai nap történelmet írtam! Legalábbis a saját törikönyvemben (azaz itt) nagy napként, nagybetűvel szerel 2009. JANUÁR 18., amikor is ifjúkorom (1-1.5 éves) óta első ízben megettem egy FÉL ALMÁT!!!!!

Az oviban mindig kapunk tízóraira sajtos vagy kenőmájasos kenyeret, hozzá limonádét és egy darab almát. A Mami naívan azt gondolta, hogy ha majd ha látom, hogy a többi gyerek is eszi, akkor majd kedvet kapok én is. De nem! Merthogy ez nem kedv, hanem ízlés kérdése, és én speciel a csokit jobban szeretem. Azért a Mami mindig megkérdezte az ovónéniket, hogy ettem-e almát, de mindig kiábrándították. Most már egy jóideje a Nagymami visz oviba, akinek mindig elég egyéb megkérdeznivalót ad a Mama, így hát az alma az utóbbi időben nem került szóba. Csak itthon. Én ugyanis mostanában azzal szoktam előállni, hogy az almát is megeszem az oviban. Persze nem hittek nekem, mert én és a gyümölcsevés alapból kizárjuk egymást, de aztán a Mami fejében addig motoszkált a gondolat, amíg kiadta Papának az ukászt: let's buy alma!

Az első nap annyira megörültem neki, hogy még a nagy piros kaliforniai paprikát is almának néztem, de aztán kiderült, hogy csak játszani szeretnék: meghámozni, és a kis hegyetlen-életlen késemmel megpróbálni feldarabolni.
A második napon - azaz ma - viszont a Mami suttyomban meghámozta, feldarabolta, és odacsempészte a Thomas kirakós játék mellé az asztalra egy tányérban, majd pár perccel később megkérdezte, hogy szerintem mi van ott, hogy vajon felismerem-e ilyen formában is. Mondtam "alma" és játszottam tovább. Viszont mikor készen lettem a puzzle-lal, a lehető legtermészetesebb módon nyúltam az alma felé, és szépen lassan megettem 3 nagy darabot. Mondanom sem kell, hogy a Nagymami és a Mami még levegőt sem mertek venni, nehogy megzavarjanak vagy eltereljék a figyelmemet, pedig szerintem tök normális, hogy almát eszem. Az oviban is szoktam :-)

Mami viszont vérszemet kapott, mert mostantól minden nap legalább egy fél alma a cél. De inkább egy egész. A nyár közeledtével pedig más gyümölcsök is újra kipróbálásra kerülnek, hátha...

Ellenben, amilyen rosszul megy nekem a gyümölcsevés, olyan jól állok a nyelvekkel. Magyarul és hollandul már nagyon nyomom, de ezenkívül nemrég angolul is elkezdtem sztorizni. Thanks to Diego and Dora. Már tudok tízig számolni, a csoki mindig "yummi, yummi, yummi, delicious", és olyanok hagyják el a számat, hogy "Bagoly mondja watch out"; "Mr. Toucan  kérdi long or short?"; "Nagymami perfect." ésatöbbi.
Pedig valaha még beszélni sem nagyon voltam hajlandó. Lehet, hogy csak idő kérdése, és a gyümi jobban fog csúszni, mint a csoki?

A Barens Pictures bemutatja:

Én és az új szobám

A főszerepben: Bence
További szereplők: Papa, Nagymama és persze Thomas
Kivitelező: Papa, Emill bácsi
Supervisor: Mama
Zene: Freddie bácsi
Rendező, vágó, operatőr, hangmérnök, gyártásvezető: Mama
A szoba a Kistesóm megbízásából a nagyobb szobában készült el.

Tegnap megtudtam, hogy a Jézuska meg az angyalka is van olyan jófej, mint a Mikulás (és a Sinterklaas). Már hallom egy ideje, hogy ha ilyen meg olyan jó leszek, akkor majd jön valami Jézuska és hoz karácsonyfát, meg "ojándékokat". Eddig igazából nem tudtam, hogy mi az az ajándék, mert nem a dolog nyelvtani részével voltam elfoglalva. Úgyhogy emiatt nem is voltam nagyon feldobva, de azért biztos ami biztos, megpróbáltam a legjobb formámat hozni. Megérte!

Mondjuk nem értettem, hogy miért kéne átöltöznöm, mikor felébredtem a délutáni alvásból, ezért kicsit kiakadtam (megijedtem, hogy pelenkacsere van a dolog mögött - és nem is tévedtem nagyot), aztán meg megsértődtem, mert a Papa lement, mi meg a Mamával fent maradtunk. Aztán épp valami csilingelésről bablázott a Mami, mikor végre szólt a Papa, hgy jöjjek le, mert ott bizony van valami. Na hát olyan, de olyan szép volt lent minden, hogy csak ámultam! Persze azért nem vesztettem el a fejemet, és minden mennybőlazangyalt meg kiskarácsonyt (amit nem sikerült időre elsajátítanom) félretéve, a tűzvédelmi előírásokat elsődlegesen szem előtt tartva, gyorsan körbeszaladtam, hogy minden gyertyát elfújjak, ha már ilyen felelőtlen szüleim vannak. Épp hogy végeztem, mikor látom, hogy a Papa meg valami csillagszóróval játszik! Gyorsan megpróbáltam azt is elfújni, de nem sikerült. Szerencsére magától is elaludt.