BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Az íródeákomnak lelkifurdalása van, mert mostanság mindig a kistesó blogját frissítgeti, mintha velem nem törénne semmi. Pedig dehogynem! 4 napja például megleptem mindenkit azzal, hogy MAGAMTÓL belekakiltam a bilibe! Szólni ugyan még mindig nem szólok előre, de aznap úgy tűnt, hogy jönne valami, és még nem késő, ezért a Mami levette rólam a ruhát alul, és hagyott szaladgálni. Kétszer ráültetett a bilire is, de mindkétszer 3 másodperc után mentem a dolgomra. Már épp egy pelusért jött be a szobámba, mikor meglátta, hogy ott virít a cucc a biliben!!!! Volt nagy öröm, meg üdvrivalgás, majd ünnepelt sztárként vonultam be a vécébe és sk öntöttem ki a produktumot.

Na csak hogy én is végre szóhoz jutok, és nem mindig a kistesómmal van elfoglalva a Mami. (Egyébként tényleg nem, nem is engedném, csak így on-line módon tűnik úgy, mintha.)
Szóval szeretnék beszámolni arról, hogy igazából is nagyfiúsodom. Nem csak azért, mert ovis vagyok, és nagyfiús dolgokat csinálok (pl. borotválkozás), de azért is, mert egyre inkább lehet velem beszélni,  alkudozni kicsit: "Most mész egy kicsit aludni, utána majd nézhetsz még Thomast." vagy "Előbb egyél egy kis sonkáskenyeret, utána kapsz majd csokipudingot." vagy "Előbb vissza kell rámolni a fiókba, utána lemegyünk játszani." és társaik. (Persze az "előbb sonkáskenyér, utána csokis" dolog azért inkább a csoki javára billen ;)) Viszont legtöbbször (természetesen csak ha nem vagyok valamiért durcás) működik a dolog, és mindenki jól jár vele.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy kinőttem a dackorszakból, mert nem kell félteni, hisztizni sem felejtettem el, de az alkudozás vagy másnéven megbeszélés, mint új dolog lépett az életembe.

Bili update: reggel-este-meztelenül bili, amúgy letagadok mindent, utólag is.

Kaja update: egyszer fent, máskor lent - többször lent, de legalább nem állandóan. Új taktika: kevesebb innivalót kapok, mert az utóbbi időben napi 1,5 litert is megittam, ami jó, csak megtölti a pocakom és nem meglepő, hogy nem eszem.

A nagy érdeklődésre való tekintettel, két hete a Mami hátrahagyott egy fényképezőgépet az oviban, hogy aztán Joke néni fotóriporteri képességeit kamatoztatni tudja. Az eredmény itt látható, addig is egy kis ízelítő alább.

Ugyanezen a napon, elkészítettem az oviban életem első csákóját és távcsövét! Állítólag a hormonok vagy mik miatt, de mikor a Mama meglátott a teremben, egyből elkezdtek folyni a könnyei. Na ja, ki ne sírna, mikor megáll az ajtóban, és egyből 14 pár szem szegeződik rá, mind a 14 pár előtt egy pár vécépapírgurigával?! Persze senki sem látott a távcsőtől semmit, úgyhogy mint a kisvakondokat, úgy kellett Joke néninek és Corrie néninek az ajtóhoz terelgetni minket, ahol még mindig a távcsövön keresztül nézve próbálta mindenki megtalálni a saját mamáját (sikertelenül). Ennek ellenére nagy sláger lett a távcső, azóta is gyakran használom, bár a díszítést már leszedtem róla, mert rájöttem, hogy úgy túl gyerekes.

Rájöttem, hogy egy nagy csalás ez az ovi! Kedden ugyanis kiderült, hogy a Mami nem azért puszilgat és integet nekem, mert olyan cukipofa vagyok, hanem azért mert elmegy és otthagy engem egyedül az oviban! Ezért aztán mikor rájöttem, hogy elment, rohantam az ajtóhoz és kiabáltam neki, hogy "Mami, Mamiiii!" de nem hallotta és nem is jött vissza értem. Így hát ott maradtam a többi elhagyatott gyerekkel és Joke nénivel meg Corrie nénivel, akik viszont negyed óra alatt meggyőztek arról, hogy velük is nagyon jó lenni. De mit ne mondjak, nagyon megörültem, mikor a Mama értem jött.

Ma tehát elérkeztünk a második ovis napohoz. Bár a reggel kicsit döcögősen indult (korán kelt és ezért nyügös volt a fiatalúr), de sikerült időben elkészülnünk és odaérnünk az oviba. Bence a "megszokott" magabiztossággal vetette magát elsőként a terembe, és mintha csak hazajött volna, rohant az egyik játéktól a másikig. Én meg nyeltem nagyokat, mert egyszerre csak rádöbbentem, hogy milyen nagy fiúnk van már. Komoly dolog ez, mikor az ember gyereke oviba megy!