BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

A Papa és a Nagymama nyomdokaiban. Itt éppen a Nagymami mociját vettem kölcsön.

Azért mégsem adom meg magam olyan könnyen, mint azt a szülők remélték. A jó hír, hogy hétközben, mikor egyedül vagyok a Mamival, nagyon szépen megyek aludni, sőt egyszer már teljesen magamtól elhúztam az ágyba, a Mama meg csak lesett.

Viszont ha a Papa is itthon van, akkor azért bepróbálkozom ezzel-azzal, hátha neki legalább megesik a szíve rajtam, és mégsem kell aludni menni. Ezen próbálkozásaimat kiterjesztettem az esti ágybamenetelre is, kevés sikerrel. Ezért többnyire inkább a délutáni alvást próbálom szabotálni, ahogy csak tudom. Tegnap például a visítós-toporzékolós-vörösfejűs-taknyanyálaegybefolyós, egyszóval hisztizős taktikát vetettem be. Elég sokáig nyerésre álltam, illetve ültem az ágyban, de aztán mikor már másodjára osont be valamelyik ős, hogy lefektessen, rájöttem, hogy nehezítek a dolgon, és elkezdtem kijárkálni. Az volt csak a jó móka! Mondjuk nem mondom, kitettek magukért az ellenfelek, és szorgalmasan hurcolásztak vissza az ágyba, sőt egyszer hidegvizes fejmosást is kaptam, de az mondjuk nem ért sokat. Viszont egy félórás küzdelem után mégiscsak győzött (nem a jobbik hanem) a fáradság, és bealudtam.

...és én éjszaka aludtam mint a bunda, akart a fene járkálni. Az igaz, hogy egyszer felébredtem, és akkor a dolgok békés rendezése érdekében kaptam egy kis tejet, de akkor sem másztam ki az ágyból, csak a Papát szólongattam (amire bírt a Mama bejönni, de nem hagytam annyiban, felkeltettem a Papát is). Aztán aludtam a mostanában szokásos 6.30-ig, ami szerintem rendben van, bár a Mamiék valami hajnalról hadováznak és azt is észrevettem, hogy elég kicsi még ilyenkor a szemük.
Viszont mivel zsinróban pár napja ilyen korán kelek, ma az a furcsa dolog esett meg velem, hogy elaludtam a kisszékemben... ilyen újszülött korom óta nem történt. Így hát elég könnyű préda voltam az ősöknek, akik simán be tudtak dobni az ágyamba, és én meg csak annyira voltam magamnál, hogy magamra húzzam a paplant, és aludtam is tovább. Ma tehát nem kellett semmilyen supernnanys trükköt bevetni ahhoz, hogy az ágyamban maradjak. A Mam reméli, hogy így is marad, mert holnaptól bizony dolgoznia kell, így hát erőteljesen szüksége lenne az alvóidőmre.

Folytatjuk élő közveítésünket a hálószobámból. Az éccakához mégis inkább hálózsákot vettem fel, tekintve hogy nemfázós északi gyerek vagyok, meg amúgy is meleg van. Ahogy titokban a Mami remélte, olyan szépen mentem aludni, ahogy esténként szoktam. Semmi cirkusz, semmi járkálás. Kérdés, hogy éccaka ébredni fogok-e és ha igen, elindulok-e. Amíg ez kiderül, addig is ide teszek megint egy pufajkás-megfigyelős-bigbrotheres képet. Jelenleg így alszom:

Most, hogy már két éves is elmúltam, gondoltam megosztom veletek, hogy mik történnek velem a hálószobám zárt ajtaja mögött. Ott kezdem, hogy az előzetes várakozásoknak megfelelően megkaptam életem első nagy ágyát! Végül az Ikeás Vikare nevű, faszínű ágy mellett maradtunk, mert a Mami meg a Papi vállalták, hogy fáradságos, verejtékes és hosszantartó munkával a személyemre szabják, puccosabban mondva perszonalizálják, magyarul lefestik. Így aztán 4 nap leforgása alatt olyan, de olyan ágyam lett, mint senki másnak e világon!  Mikor megláttam, összetettem gyorsan egy kétéveshez méltó kétszavas kijelentő mondatot: Mooi bed (szép ágy).

Kaptam végül paplant is, bár eleinte az volt a terv, hogy továbbra is hálózsákban fogok aludni, de mivel délután takaróval szoktam, ezért minden eshetőségre felkészülve megvettük tegnap a paplant.