RSS hírcsatorna
Már-már szokássá válik, hogy az internetes haverjaimmal egyetemben kitöltöm az idevágó tesztet, a miheztartás végett.
22-24 hónapos korban egyedül megy föl és le a lépcsőn, de a fokokra még egyesével lép, azaz előbb mindkét lábával megáll az egyiken, és csak azután lép a következőre. El tudja rúgni a labdát, és nem esik el.
Mennék én egyedül is, de nem hagynak! Mondjuk ezek a holland lépcsők tényleg elég meredekek és a lépcsőfokok is kétszer olyan magasak mint magyar kollégáik, de azért felfele simán megyek, lefelé még csak kapaszkodva. Labdarúgásban jó vagyok, de ez (holland) családi kötelességem.
Már előre tudtam, hogy valami készülődik, mert a Mami egész szombaton sütött-főzött, meg olyanokat dünnyögött a Papának, hogy reméli nem ragad le a torta, meg hogy most ugrik a majom a vízbe... én nem értettem, hogy milyen majomról beszél, de az lejött, hogy kicsit kezd becsavarodni.
Aztán kaptam pár képeslapot, meg a visegrádi Nagyiéktól egy magazint, benne egy fényképpel, ami szerint végérvényesen és visszavonhatatlanul sikerült kitúrnom a Mamiékat a szobájukból, mert most már hivatalosan is berendezték gyerekszobának, az ÉN gyerekszobámnak! Kisággyal, iskolatáblával, kisautókkal, ahogy kell! :-)
Sziasztok!
Nagyon köszönöm mindenkinek a gratulációkat, ígérem nagyra növök!
A szülinapi képriport itt megtekinthető. Részletes írásos beszámoló majd később, mert az íródeákomnak valami cikket vagy mit kell írnia, ami ugyan nem tudom miért fontosabb mint a szülinapom, de ez van.
Addig is csók a család!
UI.: Az a fickó mellettem az alanti képen valamint a tortámon kedvenc figurám, az állatmentő Diego és nem a fognyűvő manó, mint azt a Nagymamim gondolta. (Asszem megveszem neki a Diego 1-2-3-at DVD-n, hogy kicsi kupálódjon már ki.)
Ma sajna a Mami kapott egy emilt az Ikeás eladó sráctól, hogy most már egészen biztos, hogy Hollandiába nem érkezik már fehér színű, fél éve kinézett, Vikare névre hallgató ágy, amit 10 év után pénteken bírtak kivonni a forgalomból, pont az nap, amikor meg akartuk venni nekem. És sem Belgiumban, sem Németroszágban nem kapható már. Magyarországon még igen, de tekintve, hogy egy 172 cm hosszú dobozról van szó, nem valószínű, hogy magunkkal tudjuk hozni (bár a Papa erősködik, hogy a tetőcsomagtartón elfér, de a Mama meg hosszúnak érzi azt az 1400 km-t ággyal a tetőn megtenni.)
Van egy másik ágy-jelölt, de ez a Vikare jobban tetszett. Annyira, hogy a Mama még arra is rávetemedett, hogy az interneten nézzen használtat, de csak egyet talált, ami a kép alapján jó állapotú, viszont az ára majdnem ugyanannyi mint az újnak, azt meg tiltja a családi policy, hogy ennyiért használtan vegyünk. Meg különben is egy ágy legyen vadiúj. Főleg ha rólam van szó. :)
Bence és alattvalói élete