BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Ma sajna a Mami kapott egy emilt az Ikeás eladó sráctól, hogy most már egészen biztos, hogy Hollandiába nem érkezik már fehér színű, fél éve kinézett, Vikare névre hallgató ágy, amit 10 év után pénteken bírtak kivonni a forgalomból, pont az nap, amikor meg akartuk venni nekem. És sem Belgiumban, sem Németroszágban nem kapható már. Magyarországon még igen, de tekintve, hogy egy 172 cm hosszú dobozról van szó, nem valószínű, hogy magunkkal tudjuk hozni (bár a Papa erősködik, hogy a tetőcsomagtartón elfér, de a Mama meg hosszúnak érzi azt az 1400 km-t ággyal a tetőn megtenni.)
Van egy másik ágy-jelölt, de ez a Vikare jobban tetszett. Annyira, hogy a Mama még arra is rávetemedett, hogy az interneten nézzen használtat, de csak egyet talált, ami a kép alapján jó állapotú, viszont az ára majdnem ugyanannyi mint az újnak, azt meg tiltja a családi policy, hogy ennyiért használtan vegyünk. Meg különben is egy ágy legyen vadiúj. Főleg ha rólam van szó. :)

Tegnap kiküldtem a - természetesen Diegos- meghívókat a szülinapi bulimra. Ilyenkor érzem a legjobban a kétlakiság hátrányát, hogy csak a holland felemmel tudok ünnepelni. Na meg a Mami megrendelte a tortámat is (az is Diegos lesz, de ez még meglepi). Szóval készülünk ezerrel a nagy napra.

Nagy nap ez a mai, több okból is. Először is a legfontosabb, hogy ma lett 35 éves a Papim!!!!

Hát még ha felmérgesítenek! Tegnap például gyanútlanul sétálok a közért előtt lévő pénzbedobós kisautó felé, mire hirtelen két nagy kezet érzek a hónom alatt, ami megfog, felemel, majd a kezek tulaja (a Papa) aszondja, hogy "most nem, majd ha bevásároltunk, egy kicsit felülhetsz". Hát hogy merészeli, kérdem én?! Hirtelen nagyon pipa lettem, és ennek hangot is adtam. A lehető legnagyobb hangomat. És a legmagasabb hangfekvésben.

Képzeljétek! Nem hiába vagyok a várólistán pár hónapja, ma jött a telefon, hogy augusztus 19-én kezdhetem az ovit (játszócsoportot)! Úgyhogy minden kedden és csütörtökön délelőtt 3 órát a Het Klokhuis nevű oviban fogok tölteni (hűdejó, hogy már most ki tudom mondani a nevét), és a Mami reméli, hogy ez segíteni fogja a szociális fejlődésemet (értsd: rájövök, hogy nem én vagyok az egyetlen kisgyerek a világon, és nem mindenki a szolgám, sőt...). De legfőképpen azt reméli, hogy jól fogom érezni magam a sok gyerekkel és a sok játékkal!