BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Rájöttem, hogy egy nagy csalás ez az ovi! Kedden ugyanis kiderült, hogy a Mami nem azért puszilgat és integet nekem, mert olyan cukipofa vagyok, hanem azért mert elmegy és otthagy engem egyedül az oviban! Ezért aztán mikor rájöttem, hogy elment, rohantam az ajtóhoz és kiabáltam neki, hogy "Mami, Mamiiii!" de nem hallotta és nem is jött vissza értem. Így hát ott maradtam a többi elhagyatott gyerekkel és Joke nénivel meg Corrie nénivel, akik viszont negyed óra alatt meggyőztek arról, hogy velük is nagyon jó lenni. De mit ne mondjak, nagyon megörültem, mikor a Mama értem jött.

Ma tehát elérkeztünk a második ovis napohoz. Bár a reggel kicsit döcögősen indult (korán kelt és ezért nyügös volt a fiatalúr), de sikerült időben elkészülnünk és odaérnünk az oviba. Bence a "megszokott" magabiztossággal vetette magát elsőként a terembe, és mintha csak hazajött volna, rohant az egyik játéktól a másikig. Én meg nyeltem nagyokat, mert egyszerre csak rádöbbentem, hogy milyen nagy fiúnk van már. Komoly dolog ez, mikor az ember gyereke oviba megy!

Khm, már tegnap volt az első nap, holnap pedig a második lesz. Csak elmaradtam az írással.

Szóval megtörtént életem egyik nagy eseménye: oviba mentem, játszani a többi kisgyerekkel - ahogy a Mami mondogatta nekem már egy ideje. Egész optimistán indult a reggel, és úgy is folytatódott. 7-kor keltem, biliztem, és nem csináltam cirkuszt a felöltözésből sem. Sőt, még a cipőt is hajlandó voltam felvenni, így nem kellett a Mamának elmagyaráznia századjára, hogy nem lehet mindenhova a crocsos papucsban menni. Még reggelit is ettem, magamhoz képest elég sokat (egy fél kenyeret téliszalámival + egy kis tejet).

... pont ugyanannyi könyvet olvasunk egyszerre. A Papa éjjeliszekrénye is így néz ki :-)

Bizony ám! Két idősebb csajszi küldte. Bizonyos Joke néni és Corrie néni azt írják, hogy már alig várják az augusztus 19-ét, amikor személyesen is találkozhatnak velem, és hogy tök jó, hogy én is csatlakozom a játszócsoporthoz. Hát ebben nem kételkedem, emelni fogom a keddek és csütörtökök fényét, az tutibiztos. Egyébként én is nagyon várom, remélem jófejek ezek a nénik, na meg az ovistársaim is. A Mami meg a Papa is kíváncsian várják, hogy hogy fog nekem tetszeni, miket fogok tanulni, meg fogom-e véletlenül enni a tízóraira kapott gyümölcsöt, csak hogy utánozzam a többieket, meg egyátalán milyen hatással lesz rám ez az egész.