BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Ez a két kép egy hete készült az oviban, és sajnos nem tudom felsorolni az összes osztálytársam nevét, de a lényeg, hogy a legjobb barátom, Enspace mögöttem áll, és akikkel még jóban vagyok: Julian (tölem balra a harmadik kisfiú), Lexi (a felsö sorban balról a harmadik lány, Joke néni mellett), és Jan (a középsö sorban balról az ötödik).

Kedvenc óvónénim pedig Corrie néni szemüvegben, akit sajnos pont a fotózas napján operáltak, de azért hála a Photoshopnak mégis rákerült a képre.

Az utolsó bejegyzés óta megjártuk még egyszer a háziorvost, mert 2 nap kihagyás után újra csúnyán és sűrűket "köhögtem" és a peluscsere is elviselhetetlen gyakoriságúvá vált. A doktornéni viszont  - ahogy azt a Papáék gondolták - széttárta a kezét, hogy ez van, c'est la vie. Azt mondjuk a Mami legmerészebb álmában sem remélte, hogy kapunk valami szert, ami segít, de abban reménykedett, hogy legalább valami tanáccsal gazdagabbak leszünk, esetleg megjelöl a doktornéni egy időpontot, hogy pl. ha még jövő héten is tart, akkor menjünk vissza, de semmi.

Viszont szerencsére a jövő hétre már meggyógyultam, úgyhogy a Nagymamiért már nagyjából egészségesen mentünk ki a repülőtérre. Annyira jól voltam, hogy gondoltam megmutatom milyen erős és kitartó vagyok, így 3 napig óriási hisztikkel szórakoztattam a körülöttem lévőket. Olyan igazi vörösfejes, se hall-se lát 45 percig visítós hisztériás rohamok jöttek rám, amihez már rég nem volt szerencsénk. Aztán 3 napi harc után normalizálódott az állapot, és azóta sem jött vissza (kopp-kopp). Verbálisan viszont sokszor még mindig hadban állok mindenkivel, annyira, hogy még az esti mesében is kiabálva javítok ki minden egyes szót a nekem tetszőre. Maminak ettől a haja égnek áll. Persze ez is része az időhúzási taktikámnak, melynek keretében irtózatos tempóban forog az agyam és secperc alatt gyártom a kérdéseket, kéréseket, kifogásokat és egyátalán mindent kitalálok, csak hogy ne kelljen az ágyba mennem. Se délután, se este. Estére mondjuk azért már fáradtabb vagyok, így akkor általában hamarabb elalszom (kb. 20-30 perc, szemben a délutáni durva esetben akár 2-3 órával).

A gyomorinfluenzával járó apró kellemetlenségekért (napi hatszori mosás, kétpercenkénti peluscsere, tízpercenkénti takarítás, felmosás stb.) viszont kárpótolom a Mamit, ugyanis ELKEZDTEM ENNI! Az első napokban az addig sosem hallott "Mami éhes vagyok!" mondat hagyta el a számat, napjában többször. Ráadásul még csak nem is csokit kértem, hanem rendes kaját! És azóta is, lényegében egész nap eszem. Persze nem válogatás nélkül, de korántsem csak/főként édességeket. Például nagy kedvencem lett a fokhagymás Boursenes kenyér (a fokhagymás, fűszeres cuccokat mindig is kedveltem), a leveske (amiben egyszer még a sárgarépát is megettem, igaz, kolbásznak nézve), továbbra is szeretem a husikat, a krumplipürét, a kenőmájasos, sonkás, téliszalámis, vajas kenyeret (akár 2-4 szeletet is egyszerre), valamint újra szeretem a joghurtot (2-3 db 1.5 decis pohárral együltő helyemben), az újra kapható szívószálas Frutta Purát (4-5 db egy menetben á 90 g), ráadásul még egy tésztás cuccot is megettem, sőt, a zöldborsó főzelékbe is belekanalaztam. A betegség miatt lecsökkent hatalmas szomjam is visszatértt, így napi szinten simán benyomok legalább 2 liter folyadékot tej, tea, vizezett almalé és egy Knorr Vie Kidz nevű 100%-os gyümölcs-zöldséglé keverék formájában.
Mindennek meg is van az eredménye: nem mértük ugyan, hogy a 12 kg körüli súlyomból mennyit veszítettem a két hetes betegségem során, de egy hete tudhatom magam egészségesnek és ma 13.3 kilót mutatott a mérleg (kaksi után)!!!