Bence & co.

Bence és alattvalói élete

hu-HUhttp://www.bence.manoblog.hu//rss.php?blog_id=12http://backend.userland.com/rssVillámlátogatás Visegrádon2008-05-14T10:00:21+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=941Méghozzá meglepetésből! Meglepi volt ez mindannyiunknak. A Papának hirtelen felindulásból támadt az ötlete egy vidám szombat reggelen, hogy miért is ne ugornánk át a Nagyiékhoz az előttünk álló hosszú hétvégén? A Mama persze először azt hitte, hogy elment az esze, mert repjegyet már késő lenne venni, autóval meg 3 napra hazamenni? De aztán nem telt bele két perc és kitalálta, hogy 3 napra tényleg nem érdemes, viszont 4-re már annál inkább! Így hát kiadta az ukászt a Papának, hogy vegye csak ki a keddet szabadnapnak, azt usgyi. És így is lett.Vizezés és vizelés2008-05-17T09:33:58+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1251Már régóta készülök írni - pontosabban készítem az íródeákomat - a hirtelen beköszönötött nyárról, de aztán addig halogattam, amíg már csak arról tudok beszámolni, hogy egy bő hét nyári meleg után a 28 fokból 11 maradt :-( Ez pedig sajnálatos, mert az elmúlt hosszú hétvégén is olyan jókat strandoltunk, hogy csak na! Imádok a vízben lenni, vagy ha otthon vagyunk, akkor a vízzel játszani a teraszon. Mondjuk most is csurom vizes a terasz, de most nem miattam.Ovis leszek!!!2008-05-20T02:31:57+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1371 Képzeljétek! Nem hiába vagyok a várólistán pár hónapja, ma jött a telefon, hogy augusztus 19-én kezdhetem az ovit (játszócsoportot)! Úgyhogy minden kedden és csütörtökön délelőtt 3 órát a Het Klokhuis nevű oviban fogok tölteni (hűdejó, hogy már most ki tudom mondani a nevét), és a Mami reméli, hogy ez segíteni fogja a szociális fejlődésemet (értsd: rájövök, hogy nem én vagyok az egyetlen kisgyerek a világon, és nem mindenki a szolgám, sőt...). De legfőképpen azt reméli, hogy jól fogom érezni magam a sok gyerekkel és a sok játékkal!Kicsi a bors, de nagy hangja van!2008-05-21T02:16:32+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1431Hát még ha felmérgesítenek! Tegnap például gyanútlanul sétálok a közért előtt lévő pénzbedobós kisautó felé, mire hirtelen két nagy kezet érzek a hónom alatt, ami megfog, felemel, majd a kezek tulaja (a Papa) aszondja, hogy "most nem, majd ha bevásároltunk, egy kicsit felülhetsz". Hát hogy merészeli, kérdem én?! Hirtelen nagyon pipa lettem, és ennek hangot is adtam. A lehető legnagyobb hangomat. És a legmagasabb hangfekvésben.Boldog szülinapot Papa!2008-05-22T10:15:32+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1451Nagy nap ez a mai, több okból is. Először is a legfontosabb, hogy ma lett 35 éves a Papim!!!!Előkészületek2008-05-26T09:24:09+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1531Tegnap kiküldtem a - természetesen Diegos- meghívókat a szülinapi bulimra. Ilyenkor érzem a legjobban a kétlakiság hátrányát, hogy csak a holland felemmel tudok ünnepelni. Na meg a Mami megrendelte a tortámat is (az is Diegos lesz, de ez még meglepi). Szóval készülünk ezerrel a nagy napra. 18+2008-05-27T11:04:53+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1661Ma sajna a Mami kapott egy emilt az Ikeás eladó sráctól, hogy most már egészen biztos, hogy Hollandiába nem érkezik már fehér színű, fél éve kinézett, Vikare névre hallgató ágy, amit 10 év után pénteken bírtak kivonni a forgalomból, pont az nap, amikor meg akartuk venni nekem. És sem Belgiumban, sem Németroszágban nem kapható már. Magyarországon még igen, de tekintve, hogy egy 172 cm hosszú dobozról van szó, nem valószínű, hogy magunkkal tudjuk hozni (bár a Papa erősködik, hogy a tetőcsomagtartón elfér, de a Mama meg hosszúnak érzi azt az 1400 km-t ággyal a tetőn megtenni.)Van egy másik ágy-jelölt, de ez a Vikare jobban tetszett. Annyira, hogy a Mama még arra is rávetemedett, hogy az interneten nézzen használtat, de csak egyet talált, ami a kép alapján jó állapotú, viszont az ára majdnem ugyanannyi mint az újnak, azt meg tiltja a családi policy, hogy ennyiért használtan vegyünk. Meg különben is egy ágy legyen vadiúj. Főleg ha rólam van szó. :)Két éves lettem!2008-06-01T10:59:51+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1711Már egy órája :) Szülinap képekben2008-06-02T07:04:41+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1741Sziasztok! Nagyon köszönöm mindenkinek a gratulációkat, ígérem nagyra növök! A szülinapi képriport itt megtekinthető. Részletes írásos beszámoló majd később, mert az íródeákomnak valami cikket vagy mit kell írnia, ami ugyan nem tudom miért fontosabb mint a szülinapom, de ez van. Addig is csók a család! UI.: Az a fickó mellettem az alanti képen valamint a tortámon kedvenc figurám, az állatmentő Diego és nem a fognyűvő manó, mint azt a Nagymamim gondolta. (Asszem megveszem neki a Diego 1-2-3-at DVD-n, hogy kicsi kupálódjon már ki.) Szülinapi beszámoló2008-06-05T11:28:14+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1851Már előre tudtam, hogy valami készülődik, mert a Mami egész szombaton sütött-főzött, meg olyanokat dünnyögött a Papának, hogy reméli nem ragad le a torta, meg hogy most ugrik a majom a vízbe... én nem értettem, hogy milyen majomról beszél, de az lejött, hogy kicsit kezd becsavarodni.Aztán kaptam pár képeslapot, meg a visegrádi Nagyiéktól egy magazint, benne egy fényképpel, ami szerint végérvényesen és visszavonhatatlanul sikerült kitúrnom a Mamiékat a szobájukból, mert most már hivatalosan is berendezték gyerekszobának, az ÉN gyerekszobámnak! Kisággyal, iskolatáblával, kisautókkal, ahogy kell! :-)Ki-mit-tud 2 évesen?2008-06-05T11:30:49+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1861Már-már szokássá válik, hogy az internetes haverjaimmal egyetemben kitöltöm az idevágó tesztet, a miheztartás végett.22-24 hónapos korban egyedül megy föl és le a lépcsőn, de a fokokra még egyesével lép, azaz előbb mindkét lábával megáll az egyiken, és csak azután lép a következőre. El tudja rúgni a labdát, és nem esik el. Mennék én egyedül is, de nem hagynak! Mondjuk ezek a holland lépcsők tényleg elég meredekek és a lépcsőfokok is kétszer olyan magasak mint magyar kollégáik, de azért felfele simán megyek, lefelé még csak kapaszkodva. Labdarúgásban jó vagyok, de ez (holland) családi kötelességem.Hálószoba-titkaim2008-06-07T02:21:46+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1931Most, hogy már két éves is elmúltam, gondoltam megosztom veletek, hogy mik történnek velem a hálószobám zárt ajtaja mögött. Ott kezdem, hogy az előzetes várakozásoknak megfelelően megkaptam életem első nagy ágyát! Végül az Ikeás Vikare nevű, faszínű ágy mellett maradtunk, mert a Mami meg a Papi vállalták, hogy fáradságos, verejtékes és hosszantartó munkával a személyemre szabják, puccosabban mondva perszonalizálják, magyarul lefestik. Így aztán 4 nap leforgása alatt olyan, de olyan ágyam lett, mint senki másnak e világon!  Mikor megláttam, összetettem gyorsan egy kétéveshez méltó kétszavas kijelentő mondatot: Mooi bed (szép ágy). Kaptam végül paplant is, bár eleinte az volt a terv, hogy továbbra is hálózsákban fogok aludni, de mivel délután takaróval szoktam, ezért minden eshetőségre felkészülve megvettük tegnap a paplant.Bence King live!2008-06-07T07:40:19+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1941Folytatjuk élő közveítésünket a hálószobámból. Az éccakához mégis inkább hálózsákot vettem fel, tekintve hogy nemfázós északi gyerek vagyok, meg amúgy is meleg van. Ahogy titokban a Mami remélte, olyan szépen mentem aludni, ahogy esténként szoktam. Semmi cirkusz, semmi járkálás. Kérdés, hogy éccaka ébredni fogok-e és ha igen, elindulok-e. Amíg ez kiderül, addig is ide teszek megint egy pufajkás-megfigyelős-bigbrotheres képet. Jelenleg így alszom: És eljött a reggel...2008-06-08T01:26:37+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=1951...és én éjszaka aludtam mint a bunda, akart a fene járkálni. Az igaz, hogy egyszer felébredtem, és akkor a dolgok békés rendezése érdekében kaptam egy kis tejet, de akkor sem másztam ki az ágyból, csak a Papát szólongattam (amire bírt a Mama bejönni, de nem hagytam annyiban, felkeltettem a Papát is). Aztán aludtam a mostanában szokásos 6.30-ig, ami szerintem rendben van, bár a Mamiék valami hajnalról hadováznak és azt is észrevettem, hogy elég kicsi még ilyenkor a szemük.Viszont mivel zsinróban pár napja ilyen korán kelek, ma az a furcsa dolog esett meg velem, hogy elaludtam a kisszékemben... ilyen újszülött korom óta nem történt. Így hát elég könnyű préda voltam az ősöknek, akik simán be tudtak dobni az ágyamba, és én meg csak annyira voltam magamnál, hogy magamra húzzam a paplant, és aludtam is tovább. Ma tehát nem kellett semmilyen supernnanys trükköt bevetni ahhoz, hogy az ágyamban maradjak. A Mam reméli, hogy így is marad, mert holnaptól bizony dolgoznia kell, így hát erőteljesen szüksége lenne az alvóidőmre.Fóka, a dublőröm2008-06-15T01:59:41+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=2171Azért mégsem adom meg magam olyan könnyen, mint azt a szülők remélték. A jó hír, hogy hétközben, mikor egyedül vagyok a Mamival, nagyon szépen megyek aludni, sőt egyszer már teljesen magamtól elhúztam az ágyba, a Mama meg csak lesett.Viszont ha a Papa is itthon van, akkor azért bepróbálkozom ezzel-azzal, hátha neki legalább megesik a szíve rajtam, és mégsem kell aludni menni. Ezen próbálkozásaimat kiterjesztettem az esti ágybamenetelre is, kevés sikerrel. Ezért többnyire inkább a délutáni alvást próbálom szabotálni, ahogy csak tudom. Tegnap például a visítós-toporzékolós-vörösfejűs-taknyanyálaegybefolyós, egyszóval hisztizős taktikát vetettem be. Elég sokáig nyerésre álltam, illetve ültem az ágyban, de aztán mikor már másodjára osont be valamelyik ős, hogy lefektessen, rájöttem, hogy nehezítek a dolgon, és elkezdtem kijárkálni. Az volt csak a jó móka! Mondjuk nem mondom, kitettek magukért az ellenfelek, és szorgalmasan hurcolásztak vissza az ágyba, sőt egyszer hidegvizes fejmosást is kaptam, de az mondjuk nem ért sokat. Viszont egy félórás küzdelem után mégiscsak győzött (nem a jobbik hanem) a fáradság, és bealudtam.Figyelj haver!2008-06-17T07:57:40+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=2201A Papa és a Nagymama nyomdokaiban. Itt éppen a Nagymami mociját vettem kölcsön. Jobbra van az iskola...2008-06-22T10:54:41+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=2341... esze súgja, menj oda. Mármint nem az enyém, hanem konkrétan az oktatási államtitkárnéni van ennyire résen. Ugyanis így két éves és három hetes koromban írt a szüleimnek levelet, hogy készüljenek, mert a most következő tanévben már 3 éves leszek, azaz ideje beiratni a suliba, ahova majd 4 évesen kezdek járni. Most tehát el kell kezdeni iskolát-nézni nekem, hogy még időben felkerüljek a várólistára. Papának kevésbé, a Mamának jobban le van esve az álla ettől, én meg még nem tudom mit gondoljak erről. Egyelőre elég lesz nekem az augusztusban kezdődő ovival megbarátkoznom.A Mama neki is állt áttanulmányozni a levél mellé csatolt kiskönyvet a holland oktatási rendszerről (szokni kell), meg hogy milyen fajta iskolák vannak (furcsa), meg a tanmenetről (még furcsább), meg az osztályzásról (nem mindenhol van, mert hogy azok csak számok - júhéé!), meg hogy nincsenek saját könyveink (he??), és házifeladat sincsen mindenhol (hehe :), feletetés-röpdolgozat mindenhol kizárva (huh), meg a tananyag sem ugyanaz (csak körvonalakban), sőt a tantárgyak sem (pár kötelezőn kívül), viszont haza kell menni ebédelni (remélem lesz otthon kaja), ésatöbbi. Szóval nekem nem, de a Papiéknak feladták a leckét.Nem nehéz az iskolatáska...2008-07-01T08:57:38+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=2641... mert teletömtem habszivacs autókkal. Mert hogy már iskolatáskám is van ám! Illetve ovitáskám. Keresztmamitól kaptam szülinapomra, és még a nevem is rajta van. Már csak a telefonszámom kéne rá, és a lányoknak könnyű dolguk lenne.Mióta megkaptam, hordom egész nap: reggel pizsiben, életem első high-tea-ján, haverokkal, a homokozóban, stb.Éjjeli őrjárat2008-07-01T09:01:37+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=2651Hollandia nem csak a tulipánokról, a sajtról meg a csatornákról híres, hanem Van Gogh-ról és Rembrandtról is. Turisták tömkellege vándorol el naponta a Rijksmuseumba, hogy megnézze Rembrandt leghíresebbjét, az Éjjeli őrjáratot. Mami is megnézte már vagy harminckétszer, hiszen az időnként nálunk vendégeskedő barátokkal és rokonokkal előbb-utóbb ott kötünk ki.  Viszont mindig csak amolyan turista módjára szemlélte, és lassan már herótja is lett tőle. Ezért hát én, mint büszke holland, kutya kötelességemnek éreztem, hogy interaktív módon mutassam be a Maminak a mű lényegét.akáció!!!2008-07-03T10:03:19+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=2801Örömmel tudatom minden kedves ismerősömmel, hogy Mamáék nagy megkönnyebbülésére megjavultam, és ma éjjel már nem rendeztem fesztivált, hanem egyetlen hang nélkül aludtam este 8-tól reggel 8-ig, mindenféle kajálás nélkül. Egyszer éjfélkor ugyan kimentem megnézni, hogy nem mentek-e el véletlenül valahova a Mamiék, de mikor láttam, hogy nem, visszavonultam önként és dalolás nélkül az ágyamba és aludtam tovább.Holnap viszont tuti korán fogok kelni, mert hajnal 4-kor indulunk haza! Áció, káció, akáció, vakációóóó!!!Nagy dolgok történnek Magyarországon!2008-07-06T08:02:33+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=2971Sziasztok, én vagyok megint, csak most Magyarországról jelentkezem röviden. Már 2 napja itt vagyok, az út idefelé úgy ment mint a karikacsapás, mert egyátalán nem volt ellenemre, hogy úgy 10 órát rajzfilmeket nézzek, a maradék időt meg alvással, nézelődéssel, evéssel, és az autópálya melletti futkorászással töltsem el.Megjöttünk a nyaralásból2008-07-22T04:54:56+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=4111Már két napja itthon vagyunk, de a blogozás és a képek le-, illetve feltöltése a Mama szerint csak a kicsomagolás, mosás, teregetés, takarítás és valami Mobil Info-szerkesztés után jön csak a sorban. A képeket tegnap már letöltöttük a kártyákról (3.5GB), most van a blogírás, a képszortírozás és -feltöltés meg még a jövő zenéje.Szóval két hetet ismét a szép, de nem mindig napfényes Magyarországon töltöttünk. A legfontosabb most is a Nagyiék kényeztetése volt, illetve hogy találkoztam Gergő keresztpapámmal is, akit már több mint egy éve nem láttam, mert Dubaiba tette át a székhelyét. Ide kapcsolódik, hogy végül Patrikot, az unokatesómat is láttam, bár túl sok közös programot nem csináltam vele azon a két napon amit Visegrádon töltöttek. Ennek több oka is van, a legfőbb talán az, hogy más a napirendünk, mert Ő már nem alszik napközben, én meg még (akaratom ellenére) igen. Azért egy közös kézmosásra, pogácsaszaggatásra és tücsöksimogatásra futotta, a közös esti fürdést bojkottáltam.Képek2008-07-22T09:25:00+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=4131Hű de gyors vagyok! Tehát az ígért képek:Mini manóblog tali Visegrád és környéke Balatoni képek  Pelenkátlanítás2008-07-24T11:07:00+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=4441Oláh Luca tegnapi bejelentésén felbátorodva, nem váratlanul ugyan, de megkezte a Mama a pelenkátlanításomat. Már be volt tervezve a lépés, mert az időjósok megmondták előre, hogy a hétfői 13 fokból mára 27 lesz, ami ugyancsak ritka errefelé, viszont nagyon jó hatással van a mosóporkészletünkre, hiszen melegben lehet pucér fenékkel is rohangálni, ami nincs is ellenemre. Szóval ma csak a déli alváshoz vettem fel pelust.Az eredmény: 6x pisiltem a bilibe/vécébe, ebből kétszer magamtól szóltam, hogy pisilni kell (ékes hollandsággal a Papának mondtam, aki persze nem értette, de még szerencse, hogy a Mama az emeleten nyitott füllel dolgozik, és gyorsan lekiabált, és még ékesebb hollandsággal lefordította a Papának, hogy mit is akarnék...) Háromszor sikerült a nappali különböző pontjaira pislantanom, mindannyiszor egy óvatlan pillanatban, kb. 50 centire az odakészített bilitől. Viszont a mai nagydolgomat igazán szépen a biliben helyeztem el, majd közöltem, hogy itten nagy kaki van. És az is volt.Folyt. köv. (reméljük kitart a jóidő)Operaénekes hidegvízben2008-07-28T02:35:43+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=4781 Visegrád, 2008 júliusPudingkirály2008-07-28T02:44:08+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=4791  Visegrád, 2008. júliusSéfek egymásközt2008-07-28T02:30:00+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=4801 Visegrád, 2008. májusPelenka update2008-08-03T09:51:35+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=5291Bár a jóidő kitartott egy darabig, nagy eredményekről mégsem tudok beszámolni. Volt pár bilibe pisi-kaksi, de ennyi. Most viszont megmondom az őszintét: nincs kedvem nekem ehhez az egészhez.Meg küldönben is, ahogy Anja nagymamám szokta mondani "Ik ben twee, ik zeg nee.", ami szabad fordításban valami ilyesmi: Kettő vagyok, nemet mondok. - azaz ebben az évben, a terrible two időszakában (csak hogy keverjük kicsit a nyelveket), más dolgom sincs, csak ellenkezni. Ezt a feladatot én nagyon is komolyan veszem, és legyen szó bármiről, a válaszom: NEM. Így hát nem meglepő, ha a "kell pisilni/kakilni?" illetve a "ráülsz a bilire/vécére?" kérdésre is egyből nemmel válaszolok. Itt aztán most megtorpant a dolog.Leveletkaptam, LIFE!2008-08-03T10:06:59+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=5301Bizony ám! Két idősebb csajszi küldte. Bizonyos Joke néni és Corrie néni azt írják, hogy már alig várják az augusztus 19-ét, amikor személyesen is találkozhatnak velem, és hogy tök jó, hogy én is csatlakozom a játszócsoporthoz. Hát ebben nem kételkedem, emelni fogom a keddek és csütörtökök fényét, az tutibiztos. Egyébként én is nagyon várom, remélem jófejek ezek a nénik, na meg az ovistársaim is. A Mami meg a Papa is kíváncsian várják, hogy hogy fog nekem tetszeni, miket fogok tanulni, meg fogom-e véletlenül enni a tízóraira kapott gyümölcsöt, csak hogy utánozzam a többieket, meg egyátalán milyen hatással lesz rám ez az egész. Mint a Papa...2008-08-14T02:04:55+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=6011... pont ugyanannyi könyvet olvasunk egyszerre. A Papa éjjeliszekrénye is így néz ki :-)Első nap az oviban2008-08-20T09:02:39+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=6161Khm, már tegnap volt az első nap, holnap pedig a második lesz. Csak elmaradtam az írással.Szóval megtörtént életem egyik nagy eseménye: oviba mentem, játszani a többi kisgyerekkel - ahogy a Mami mondogatta nekem már egy ideje. Egész optimistán indult a reggel, és úgy is folytatódott. 7-kor keltem, biliztem, és nem csináltam cirkuszt a felöltözésből sem. Sőt, még a cipőt is hajlandó voltam felvenni, így nem kellett a Mamának elmagyaráznia századjára, hogy nem lehet mindenhova a crocsos papucsban menni. Még reggelit is ettem, magamhoz képest elég sokat (egy fél kenyeret téliszalámival + egy kis tejet).Egy nagy ovis fiú anyukájának bejegyzése2008-08-21T04:58:03+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=6181Ma tehát elérkeztünk a második ovis napohoz. Bár a reggel kicsit döcögősen indult (korán kelt és ezért nyügös volt a fiatalúr), de sikerült időben elkészülnünk és odaérnünk az oviba. Bence a "megszokott" magabiztossággal vetette magát elsőként a terembe, és mintha csak hazajött volna, rohant az egyik játéktól a másikig. Én meg nyeltem nagyokat, mert egyszerre csak rádöbbentem, hogy milyen nagy fiúnk van már. Komoly dolog ez, mikor az ember gyereke oviba megy!Kész átverés, de azért jó2008-08-28T11:05:29+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=6261Rájöttem, hogy egy nagy csalás ez az ovi! Kedden ugyanis kiderült, hogy a Mami nem azért puszilgat és integet nekem, mert olyan cukipofa vagyok, hanem azért mert elmegy és otthagy engem egyedül az oviban! Ezért aztán mikor rájöttem, hogy elment, rohantam az ajtóhoz és kiabáltam neki, hogy "Mami, Mamiiii!" de nem hallotta és nem is jött vissza értem. Így hát ott maradtam a többi elhagyatott gyerekkel és Joke nénivel meg Corrie nénivel, akik viszont negyed óra alatt meggyőztek arról, hogy velük is nagyon jó lenni. De mit ne mondjak, nagyon megörültem, mikor a Mama értem jött.Óvodai életképek2008-09-15T12:34:21+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=6651A nagy érdeklődésre való tekintettel, két hete a Mami hátrahagyott egy fényképezőgépet az oviban, hogy aztán Joke néni fotóriporteri képességeit kamatoztatni tudja. Az eredmény itt látható, addig is egy kis ízelítő alább.Ugyanezen a napon, elkészítettem az oviban életem első csákóját és távcsövét! Állítólag a hormonok vagy mik miatt, de mikor a Mama meglátott a teremben, egyből elkezdtek folyni a könnyei. Na ja, ki ne sírna, mikor megáll az ajtóban, és egyből 14 pár szem szegeződik rá, mind a 14 pár előtt egy pár vécépapírgurigával?! Persze senki sem látott a távcsőtől semmit, úgyhogy mint a kisvakondokat, úgy kellett Joke néninek és Corrie néninek az ajtóhoz terelgetni minket, ahol még mindig a távcsövön keresztül nézve próbálta mindenki megtalálni a saját mamáját (sikertelenül). Ennek ellenére nagy sláger lett a távcső, azóta is gyakran használom, bár a díszítést már leszedtem róla, mert rájöttem, hogy úgy túl gyerekes.Áll az alku!2008-09-23T02:50:48+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=6921Na csak hogy én is végre szóhoz jutok, és nem mindig a kistesómmal van elfoglalva a Mami. (Egyébként tényleg nem, nem is engedném, csak így on-line módon tűnik úgy, mintha.)Szóval szeretnék beszámolni arról, hogy igazából is nagyfiúsodom. Nem csak azért, mert ovis vagyok, és nagyfiús dolgokat csinálok (pl. borotválkozás), de azért is, mert egyre inkább lehet velem beszélni,  alkudozni kicsit: "Most mész egy kicsit aludni, utána majd nézhetsz még Thomast." vagy "Előbb egyél egy kis sonkáskenyeret, utána kapsz majd csokipudingot." vagy "Előbb vissza kell rámolni a fiókba, utána lemegyünk játszani." és társaik. (Persze az "előbb sonkáskenyér, utána csokis" dolog azért inkább a csoki javára billen ;)) Viszont legtöbbször (természetesen csak ha nem vagyok valamiért durcás) működik a dolog, és mindenki jól jár vele.Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy kinőttem a dackorszakból, mert nem kell félteni, hisztizni sem felejtettem el, de az alkudozás vagy másnéven megbeszélés, mint új dolog lépett az életembe.Bili update: reggel-este-meztelenül bili, amúgy letagadok mindent, utólag is.Kaja update: egyszer fent, máskor lent - többször lent, de legalább nem állandóan. Új taktika: kevesebb innivalót kapok, mert az utóbbi időben napi 1,5 litert is megittam, ami jó, csak megtölti a pocakom és nem meglepő, hogy nem eszem.Önállósodom2008-10-06T06:56:17+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=7201Az íródeákomnak lelkifurdalása van, mert mostanság mindig a kistesó blogját frissítgeti, mintha velem nem törénne semmi. Pedig dehogynem! 4 napja például megleptem mindenkit azzal, hogy MAGAMTÓL belekakiltam a bilibe! Szólni ugyan még mindig nem szólok előre, de aznap úgy tűnt, hogy jönne valami, és még nem késő, ezért a Mami levette rólam a ruhát alul, és hagyott szaladgálni. Kétszer ráültetett a bilire is, de mindkétszer 3 másodperc után mentem a dolgomra. Már épp egy pelusért jött be a szobámba, mikor meglátta, hogy ott virít a cucc a biliben!!!! Volt nagy öröm, meg üdvrivalgás, majd ünnepelt sztárként vonultam be a vécébe és sk öntöttem ki a produktumot.Papa pici fia2008-11-03T10:11:05+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=7941Na nem mintha eddig nem lettem volna apás, de mostanság ez már odáig fajult, hogy például éjszaka ha felébredek, mindenképpen csak a Papa kell nekem, ha a Mama jön ordítok. Bár - lekopogjuk - az éjszakai magatartásom rohamosan javul, már közel sem ébredek minden éjjel, és ha igen, akkor sem kiabálok általában. Megelégszem azzal, hogy a Papa odabújik kicsit, és már alszom is. A Mamának így általában csak az éjjeliőr szerepe jut, azaz éberen figyel minden moccanást, és ha elindulok, riasztja a Papát - illetve amíg a Papa kikászálódik az ágyból, feltartóztat engem, mert ha beszabadulok az ő szobájukba, akkor onnan nem tágítok, aminek eredményeképpen lőttek a további alvásnak.Egyébiránt kezdem a saját bőrömön is tapasztalni, hogy ennek a kistesós dolognak van ám hátulütője is. Merthogy még elő sem keveredett a tesó, de máris lefoglalja a Mamát. Így viszont nemcsak, hogy a blogom nem frissül, de például olyat csinál a Mami, hogy elvonul egy hétre a kórházba heverészni. Én meg érjem be annyival, hogy a látogatás keretében átnézem az éjjeliszekrényét, hogy van-e valami ehető (akad), aztán az ágy távirányítójával felhívom a Nagymamát, majd kicsit tologatom a buszomat az ágyán és kész.Aztán végre hazakeveredett a Mama, de itthon is csak henyél, és nemhogy birkózni nem lehet vele, de még csak fel sem emel, ellenben mindenki azzal macerál, hogy ne ugráljak a pocakján. Ki érti ezt? Hát szerintem nem csoda, hogy a Papát egyre jobban csípem, vele legalább nincsenek ilyen gondok.Na jó, azt bevallom, hogy azért nincs olyan rossz dolgom, mert a kórházas időszak alatt a holland Nagymama vigyázott rám, most meg a magyar Nagyim van itt egy hónapig, aki persze egyfolytában a rendelkezésemre áll. Időnként mondjuk kihúzza a gyufát az olyan megjegyzésekkel, hogy „nem ülünk rá a bilire?" vagy „muszáj felvenni a kabátot, különben itthon maradunk", de a felnőttek már csak ilyenek, és ennek ellenére nagyokat szoktunk játszani. Ha pedig még a Papa is hazajön a munkából, akkor már nem is olyan gáz, hogy a Mamával nem lehet se repülőset, se lovacskásat játszani.Beszédfejlődés2008-11-14T08:53:19+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=8231Bence itthon: Hallod? Repülő! Hol van a repülő? Elbújt a felhő mögé, ezért nem látjuk, csak halljuk!Bence a közért előtt: Hol a Papa? Nem látom! Hol van? Biztos elbújt a felhő mögé!Bence az autóban: Piros a lámpa, várni kell...Nagyi: ...amíg?Bence: Amíg zöld lesz.És még hasonlókat mondok mostanság. Eddig szerencsére mindkét nyelven egyformán jól beszélek, bár van amit csak az egyik vagy a másik nyelven tudok mondani. Direktbe fordítani még nem tudok, tehát ha a Nagyi megkérdez valamit, hogy hogyan mondják hollandul, nem tudom. De ha úgy kérdezi, hogy hogyan mondanám a Papának, akkor egyből lefordítom. Ezenkívül pontosan tudom, hogy kihez milyen nyelven illik szólni. A két Nagymamám pedig szorgosan tanul egy-két fontosabb szót a másik nyelven, de vele nem gyakorolhatnak, mert rázom a fejem és egyből javítok: Neeeem, az nem hond, hanem kutya! Egyébként a szülőknek is jól jön, hogy két nyelven nyomom: ha nem érti az egyik, rákérdez a másik, és már mondom is a másik nyelven - a kettőből pedig azért általában ki tudják találni, hogy mit szeretnék :-)Újra kettesben a Mamival2008-11-24T06:54:07+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=8441Egy hónapos nagymamás kényeztetés után, ma ismét egyedül voltam a Mamival napközben. Miután neki hivatalosan is az a dolga, hogy henyéljen és még véletlenül se emeljen fel engem, ezért a Nagymaminak tegnap megígértem, hogy jó fiú leszek. És az is voltam! Reggel megvolt ugyan a szokásos vitánk a felöltözésemről (szeretnék ugyanis egész nap pizsiben szaladgálni), de akkor még nem jutott eszembe, hogy jókisfiú legyek. De ezt leszámítva szépen megreggeliztem a Mamival, majd eljátszogattam miközben Ő fekve dolgozott a laptopon, majd játszottunk együtt is, sőt még aludni is szépen mentem délután. Megbeszéltük a mostanság szokásosat, hogy ha felébredek megyünk a Mikuláshoz, és már aludtam is.Pedig mostanában rájöttem egy új trükkre: az összes alkunk alapja, hogy ha most szépen megyek aludni, akkor majd ha felébredek ez meg ez lesz. Namármost úgy csinálom, hogy miután megkötöm az alkut, bebújok az ágyba és 30 másodperccel később felülök és közlöm, hogy már fel is ébredtem, úgyhogy mehetünk csinálni azt, amit megígértek nekem. Ekkor bepróbálkoznak azzal, hogy még nem ébredhetem fel, mert nem is aludtam, de könyörgöm: az alku az alku, és csak én tudom, hogy mennyit kell aludnom. Ma például 45 percet. De máskor szerintem fél perc is bőven elég lenne.Énekes leszek!2008-12-04T07:12:38+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=8661Bizony! Eddig is szerettem énekelni, de többnyire saját szerzeményeimet adtam elő. Néha megpróbálkoztam ugyan egy-egy dallal, de általában csak a sorok vége stimmelt. Tegnap viszont a kádban a Papa tanított nekem egy csomó dalt, amelyek közül a kedvencemet - természetesen egy vonatosat - már elejétől a végéig fejből tudom! Videót is megpróbálok majd közzé tenni, de eddig a nagy kapkodásban csak egy telefonos filmre futotta, aminek a minősége súlyosan lerontja az ének- és dalszövegtudásomat. Addig is álljon itt a szöveg, csak hogy lássátok milyen hosszú és bonyolút :))Op een klein stationnetje's ochtends in de vroegteStonden zeven wagentjes Netjes op een rijEn het machinistjeDraaide aan het wieletjeHakke hakke puf pufWeg zijn zij!Íme a beígért videó:(azt azért vegyétek hozzá, hogy közben kávét is főzök,és a fiúknak nehéz két dolgot egyszerre csinálniuk:) Azta, de szép!2008-12-19T02:25:34+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=9121Zenei repertoárom rohamtempóban bővül, a Mami pedig nem győzi tartani a videókamerát mikor énekelek. A holland és magyar dalszövegek a kisujjamban vannak (a kiejtésem egyszer jobb, egyszer kevésbé, de akkor a feliratozás segít), a dallamokat viszont nagyon vágom, dehát ezt a szuperjó hangomnak is köszönhetem. Bizonyítékul beszúrom az előző bejegyzéshez a legelső (holland) dalom felvételét, itt pedig álljon egy magyar örökzöld, ami a jelenlegi egyik kedvencem.Ha tetszik, majd még felteszem a többi a videóklippemet is!Az a szép, az a szép, akinek a szeme kékAkinek a szeme kék.Lám az enyém, lám az enyém sötét kékMégsem vagyok a babámnak elég szép,Az a szép, az a szép akinek a szeme kék,Akinek a szeme FEKETE! Csak a portól fehér, de nem az a lényeg2008-12-25T06:30:42+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=9251Tegnap megtudtam, hogy a Jézuska meg az angyalka is van olyan jófej, mint a Mikulás (és a Sinterklaas). Már hallom egy ideje, hogy ha ilyen meg olyan jó leszek, akkor majd jön valami Jézuska és hoz karácsonyfát, meg "ojándékokat". Eddig igazából nem tudtam, hogy mi az az ajándék, mert nem a dolog nyelvtani részével voltam elfoglalva. Úgyhogy emiatt nem is voltam nagyon feldobva, de azért biztos ami biztos, megpróbáltam a legjobb formámat hozni. Megérte!Mondjuk nem értettem, hogy miért kéne átöltöznöm, mikor felébredtem a délutáni alvásból, ezért kicsit kiakadtam (megijedtem, hogy pelenkacsere van a dolog mögött - és nem is tévedtem nagyot), aztán meg megsértődtem, mert a Papa lement, mi meg a Mamával fent maradtunk. Aztán épp valami csilingelésről bablázott a Mami, mikor végre szólt a Papa, hgy jöjjek le, mert ott bizony van valami. Na hát olyan, de olyan szép volt lent minden, hogy csak ámultam! Persze azért nem vesztettem el a fejemet, és minden mennybőlazangyalt meg kiskarácsonyt (amit nem sikerült időre elsajátítanom) félretéve, a tűzvédelmi előírásokat elsődlegesen szem előtt tartva, gyorsan körbeszaladtam, hogy minden gyertyát elfújjak, ha már ilyen felelőtlen szüleim vannak. Épp hogy végeztem, mikor látom, hogy a Papa meg valami csillagszóróval játszik! Gyorsan megpróbáltam azt is elfújni, de nem sikerült. Szerencsére magától is elaludt.Új szobám van!2009-01-13T11:27:41+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=9811A Barens Pictures bemutatja:Én és az új szobámA főszerepben: BenceTovábbi szereplők: Papa, Nagymama és persze ThomasKivitelező: Papa, Emill bácsiSupervisor: MamaZene: Freddie bácsiRendező, vágó, operatőr, hangmérnök, gyártásvezető: MamaA szoba a Kistesóm megbízásából a nagyobb szobában készült el.  Big apple2009-01-18T08:31:59+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=9981A mai nap történelmet írtam! Legalábbis a saját törikönyvemben (azaz itt) nagy napként, nagybetűvel szerel 2009. JANUÁR 18., amikor is ifjúkorom (1-1.5 éves) óta első ízben megettem egy FÉL ALMÁT!!!!!Az oviban mindig kapunk tízóraira sajtos vagy kenőmájasos kenyeret, hozzá limonádét és egy darab almát. A Mami naívan azt gondolta, hogy ha majd ha látom, hogy a többi gyerek is eszi, akkor majd kedvet kapok én is. De nem! Merthogy ez nem kedv, hanem ízlés kérdése, és én speciel a csokit jobban szeretem. Azért a Mami mindig megkérdezte az ovónéniket, hogy ettem-e almát, de mindig kiábrándították. Most már egy jóideje a Nagymami visz oviba, akinek mindig elég egyéb megkérdeznivalót ad a Mama, így hát az alma az utóbbi időben nem került szóba. Csak itthon. Én ugyanis mostanában azzal szoktam előállni, hogy az almát is megeszem az oviban. Persze nem hittek nekem, mert én és a gyümölcsevés alapból kizárjuk egymást, de aztán a Mami fejében addig motoszkált a gondolat, amíg kiadta Papának az ukászt: let's buy alma!Az első nap annyira megörültem neki, hogy még a nagy piros kaliforniai paprikát is almának néztem, de aztán kiderült, hogy csak játszani szeretnék: meghámozni, és a kis hegyetlen-életlen késemmel megpróbálni feldarabolni.A második napon - azaz ma - viszont a Mami suttyomban meghámozta, feldarabolta, és odacsempészte a Thomas kirakós játék mellé az asztalra egy tányérban, majd pár perccel később megkérdezte, hogy szerintem mi van ott, hogy vajon felismerem-e ilyen formában is. Mondtam "alma" és játszottam tovább. Viszont mikor készen lettem a puzzle-lal, a lehető legtermészetesebb módon nyúltam az alma felé, és szépen lassan megettem 3 nagy darabot. Mondanom sem kell, hogy a Nagymami és a Mami még levegőt sem mertek venni, nehogy megzavarjanak vagy eltereljék a figyelmemet, pedig szerintem tök normális, hogy almát eszem. Az oviban is szoktam :-)Mami viszont vérszemet kapott, mert mostantól minden nap legalább egy fél alma a cél. De inkább egy egész. A nyár közeledtével pedig más gyümölcsök is újra kipróbálásra kerülnek, hátha...Ellenben, amilyen rosszul megy nekem a gyümölcsevés, olyan jól állok a nyelvekkel. Magyarul és hollandul már nagyon nyomom, de ezenkívül nemrég angolul is elkezdtem sztorizni. Thanks to Diego and Dora. Már tudok tízig számolni, a csoki mindig "yummi, yummi, yummi, delicious", és olyanok hagyják el a számat, hogy "Bagoly mondja watch out"; "Mr. Toucan  kérdi long or short?"; "Nagymami perfect." ésatöbbi.Pedig valaha még beszélni sem nagyon voltam hajlandó. Lehet, hogy csak idő kérdése, és a gyümi jobban fog csúszni, mint a csoki?2 éves, 8 hónapos és 5 napos beszámolóm2009-02-06T08:39:04+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=10481Most, hogy Oláh-anyuka írásban felszólított, hogy számoljak már be magamról, hát beszámolok. Tippként javasolta, hogy kezdhetném a beszámolót a bilivel is. Kezdhetem, de attól tartok, hogy elég rövid bekezdés lesz: változás nincsen, reggel-este, néha délután pisi az előmelegített(!) bilibe. Mert elvárásaim vannak ám, hideg bilire nem ülök rá. Fejben egyébként már le tudom játszani a dolgot, szépen mondom, hogy majd szólok, ha kakilni kell, és akkor majd ráülök a bilire. Csak gyakorlatban még nem megy. Max addig jutok el, hogy egy puki után rohanok a bilihez, ráülök 5-10 percre, majd bejelentem, hogy "a kuki készen van, a kaki nem működik".Ellenben minden mással jól állok. Például már nem csak saját dalokat költök, de az ismert mondókákat is befejezem. Például:Volt egyszer egy ember,szakála volt kender,felmászott a fára,leesett a sárba.És akkor fájni fog a feje.További beszámolnivalóim2009-02-13T02:08:45+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=10691Pár dolog kimaradt a múltkori beszámolómból, ezeket most igyekszem bepótolni. Az egyik és a Maminak legfurább, hogy nemrég visszamentem "babába". Ugyan hallott róla, hogy ha kistesó érkezik, akkor a nagy is szeret néha kisbabát játszani, és ennek jegyében pl. a rég elfelejtett cumisüveget, cumit stb. kéri, de eddig azt hitte, hogy ez csak a kistesó megérkeztével kezdődik el. Arra nem számított, hogy már most fogom magam, és a régóta használt nadrágpelust nem akarom felvenni bugyiként, csak ha lefeküdve rámadják, úgy mint kisbaba koromban. A vicc az egészben az, hogy anno pont amiatt tértünk át erre a nadrágpelusra, mert nem voltam hajlandó lefeküdni a peluscseréhez. Ráadásul most is kikérem magamnak, ha lekisfiúznak, de ilyenkor magamtól mondom, hogy "most kisbaba vagyok, utána Bence vagyok".A Mami viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és két elméletet állított fel: az egyik, hogy mostanában bizony előfordult az oviban, hogy tisztába kellett tenni, és ott valószínűleg nem vetkőztetnek le teljesen, hanem csak lefektetnek a komódra, lehúzzák a gatyámat bokáig (amit itthon még akkor is teljesen leveszek, ha a bilin ülök), és úgy kapok tiszta pelust. Így hát itthon is ezt a kiszolgálást kérem.A másik, kicsit elvontabb elmélet szerint most vagyok abban a korban, amikor elkezdem élvezni és kitalálni a szerepjátszást, másszóval a "csináljunk úgy, mintha" játékot. Ez még régebben kezdődött a fürdőkádban, amikor is kávét főztem mindenkinek, de csak játékból ittuk meg. Aztán folytatódott természetesen a Thomas-szal, hogy én vagyok a Thomas a Nagymama/Mama/Papa pedig a kocsi, és így vonatozunk. Meg szoktam olyat mondani, hogy most én vagy a Mami, a Mami pedig a Bence. Na ezt a nyomot követve, lassan kilyukadhatunk oda, hogy most én vagy a kisbaba, és nem a tesó a Mami hasában.Ez már nem vicces2009-02-16T10:52:43+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=10841Bence 5. napja gyomorinfluenzás. Ahogy alább is írtam, eddig nem zavarta a dolog, rohangált, thomasozott, humoránál volt. Viszont szombaton úgy gondoltuk, hogy már kicsit sok lesz a vízállagú kakiból és a sok "köhögésből" és elmentünk a háziorvosi ügyeletre. Ott kapott kúpot hányás ellen, és megtudtuk, hogy 15 napig is eltarthat ez a betegség. Vasárnap már egyre többször mondogatta Beni, hogy fáj a hasa, de pár puszival megoldottuk a dolgot. Megkapta a kúpot is, meg is úsztuk az egész napot hányás nélkül, igaz baromi sok pelenkacserével. Este aztán már elég nyűgös volt, miután letette a Nick aludni, felült az ágyában és halkan, erőtlenül nyöszörgött. Bementem, mondta hogy fáj a hasa, de simogattam egy darabig és elaludt. Éjjel fél egykor megint nyöszörgött, és mondta hogy fáj a hasa, és egy percen belül sugárban hányt. Ettől már megijedt és elkezdett sírni. Megnyugtatás, átöltözés, ágyhúzás, hassimogatás, alvás. Fél négykor Mamiiii, Mamiiii, jaj, jaaaaj! Rohanok, bekakilt. Folyt mindenhol. Gyorsan a fürdőbe, lemosás, tiszta pelus, új pizsi, ágyhúzás (végre van hova tennem a szülési csomagban kapott alátéteket), nagy nehezen két korty ivás, hassimogatás, mosógépindítás, alvás, 7-kor a szokásos kelés.Most 11 óra van, a 4. pelusnál tartunk (a mondat befejeztével az 5.-nél). Ivás csak lassacskán megy, magához képest semennyire (Bence napi 2-3 litert simán megiszik egészségesen), enni magához képest jól evett, de a pelusok számát tekintve nem maradt bent sok, hangulata változó, néha nyöszörög, de most éppen a Thomassal játszik. Folyt. köv.Új fejezet2009-03-02T08:20:47+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=11251Az utolsó bejegyzés óta megjártuk még egyszer a háziorvost, mert 2 nap kihagyás után újra csúnyán és sűrűket "köhögtem" és a peluscsere is elviselhetetlen gyakoriságúvá vált. A doktornéni viszont  - ahogy azt a Papáék gondolták - széttárta a kezét, hogy ez van, c'est la vie. Azt mondjuk a Mami legmerészebb álmában sem remélte, hogy kapunk valami szert, ami segít, de abban reménykedett, hogy legalább valami tanáccsal gazdagabbak leszünk, esetleg megjelöl a doktornéni egy időpontot, hogy pl. ha még jövő héten is tart, akkor menjünk vissza, de semmi.Viszont szerencsére a jövő hétre már meggyógyultam, úgyhogy a Nagymamiért már nagyjából egészségesen mentünk ki a repülőtérre. Annyira jól voltam, hogy gondoltam megmutatom milyen erős és kitartó vagyok, így 3 napig óriási hisztikkel szórakoztattam a körülöttem lévőket. Olyan igazi vörösfejes, se hall-se lát 45 percig visítós hisztériás rohamok jöttek rám, amihez már rég nem volt szerencsénk. Aztán 3 napi harc után normalizálódott az állapot, és azóta sem jött vissza (kopp-kopp). Verbálisan viszont sokszor még mindig hadban állok mindenkivel, annyira, hogy még az esti mesében is kiabálva javítok ki minden egyes szót a nekem tetszőre. Maminak ettől a haja égnek áll. Persze ez is része az időhúzási taktikámnak, melynek keretében irtózatos tempóban forog az agyam és secperc alatt gyártom a kérdéseket, kéréseket, kifogásokat és egyátalán mindent kitalálok, csak hogy ne kelljen az ágyba mennem. Se délután, se este. Estére mondjuk azért már fáradtabb vagyok, így akkor általában hamarabb elalszom (kb. 20-30 perc, szemben a délutáni durva esetben akár 2-3 órával).A gyomorinfluenzával járó apró kellemetlenségekért (napi hatszori mosás, kétpercenkénti peluscsere, tízpercenkénti takarítás, felmosás stb.) viszont kárpótolom a Mamit, ugyanis ELKEZDTEM ENNI! Az első napokban az addig sosem hallott "Mami éhes vagyok!" mondat hagyta el a számat, napjában többször. Ráadásul még csak nem is csokit kértem, hanem rendes kaját! És azóta is, lényegében egész nap eszem. Persze nem válogatás nélkül, de korántsem csak/főként édességeket. Például nagy kedvencem lett a fokhagymás Boursenes kenyér (a fokhagymás, fűszeres cuccokat mindig is kedveltem), a leveske (amiben egyszer még a sárgarépát is megettem, igaz, kolbásznak nézve), továbbra is szeretem a husikat, a krumplipürét, a kenőmájasos, sonkás, téliszalámis, vajas kenyeret (akár 2-4 szeletet is egyszerre), valamint újra szeretem a joghurtot (2-3 db 1.5 decis pohárral együltő helyemben), az újra kapható szívószálas Frutta Purát (4-5 db egy menetben á 90 g), ráadásul még egy tésztás cuccot is megettem, sőt, a zöldborsó főzelékbe is belekanalaztam. A betegség miatt lecsökkent hatalmas szomjam is visszatértt, így napi szinten simán benyomok legalább 2 liter folyadékot tej, tea, vizezett almalé és egy Knorr Vie Kidz nevű 100%-os gyümölcs-zöldséglé keverék formájában.Mindennek meg is van az eredménye: nem mértük ugyan, hogy a 12 kg körüli súlyomból mennyit veszítettem a két hetes betegségem során, de egy hete tudhatom magam egészségesnek és ma 13.3 kilót mutatott a mérleg (kaksi után)!!!Első osztályfényképem2009-03-17T10:58:02+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=11701Ez a két kép egy hete készült az oviban, és sajnos nem tudom felsorolni az összes osztálytársam nevét, de a lényeg, hogy a legjobb barátom, Enspace mögöttem áll, és akikkel még jóban vagyok: Julian (tölem balra a harmadik kisfiú), Lexi (a felsö sorban balról a harmadik lány, Joke néni mellett), és Jan (a középsö sorban balról az ötödik).Kedvenc óvónénim pedig Corrie néni szemüvegben, akit sajnos pont a fotózas napján operáltak, de azért hála a Photoshopnak mégis rákerült a képre.   Hahó, itt vagyok!2009-05-05T08:28:24+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=12821Igen, igen, itt vagyok ám én is! Jó régen nem jelentkeztem, persze az íródeákom hiábjából, aki olyanokkal volt elfoglalva, mint például egy megfelelő kistesó beszerzése a kórházból. Egyszer csak a Papa mondta, hogy holnapra meglesz a hugi, és ha felébredtem a délutáni alvásból megyünk is majd megnézni. Mivel a kórházban volt, ezért gondoltam viszem az orvosi táskámat, biztos ami biztos. A nővérkék jót mulattak rajtam mikor megjelentem a sztetoszkóppal a nyakamon és a kiskofferrel, és mondták is, hogy leválthatom Alex bácsit az ügyeletből. Ezt az Alex bácsit eleinte nem komáltam egyébként, de mostanra, hogy segített megfelelő kistesót produkálnia a Maminak, már egészen összebarátkoztam vele, annyira, hogy magyarul köszöngettünk egymásnak a folyóson, mikor kint szaladgáltam a Papa nagy örömére.Na de visszatérve a tesóhoz: nagyon kicsi, ezt egyből sikerült megállapítanom. A neve Emma, ezt mindenkinek örömmel szoktam újságolni. És egészen jófej, mert már első nap hozott nekem ajándékot: egy Percy vonatot és egy Mickey egér DVD-t és könyvet. Ezért pedig jár a puszi, amit azóta is örömmel adok neki. Sokat szoktam vele beszélgetni is, bár elég csendes fajta, de legalább így nem vitatkozunk. Most már tudom, hogy a babák aszondják, hogy oá, és néha ki szoktam próbálni történik-e valami, ha én is elkezdek oázni: ilyenkor az van, hogy a Mama megbeszéli velem, hogy én már nagyfiú vagyok, ezért sem oáznom nem kell, sem cipeltetnem a hátsómat, sem ragaszkodni ahhoz, hogy a pelusom úgy legyen kicserélve, mint az Emmáé. Sőt, nemegyszer meg is szokta jegyezni, hogy igazság szerint ez az egész pelenkázás-dolog nem való már nekem. De én hiába tudom elméletben, hogy a vécébe vagy a bilibe kellene a dolgomat végezni, csakazértsem szólok előre, csak akkor, ha már a pelusból is kicsurog cucc.Emmának néha megengedem, hogy játszon a játékaimmal, bár szerintem nem tetszenek neki, mert csak bámul rám a nagy szemeivel. Igaz, a saját játékaival sem játszik még, kivéve a cumit, amit én mindig szerettel teszek vissza a szájába, ha kiesik - naja, van gyakorlatom benne, bár már rég eltünt valahova a cumikollekcióm.Emma egy hét múlva elunta magát itthon és inkább visszaköltözött a kórházba. Állítólag azért, mert nem akart enni, bár én ezt nem hiszem, mert én sem eszem, mégsem kell kórházba mennem. (A konzultációs irodában most mértek meg, és a 98 centimmel a felső átlaghoz tartozom, míg a 13.5 kilómmal az alsó átlag legaljához. Na ja, ennék én több csokit is, de nem adnak.) Aztán egy hét múlva mégiscsak hazajött az én Emmácskám, és azóta én is ellenőrzöm, hogy mennyit eszik, néha még a cumisüvegét is szoktam tartani. Sőt, már azt is tudom, hogy Mama szokott "fejelni neki finom tejecskét". Reggelente mindig segítek: amíg a Mama lemegy a tejet megmelegíteni, én vigyázok Emmára, aztán én szoktam odaadni a Maminak a tiszta pelust, és amíg Emma iszik, én dobom ki a piszkos pelusát is a pelenkakukába. Ha pedig elkezd néha sírni, akkor rohanok és mondom neki, hogy Emma, ne sírj, nincsen semmi baj! Ha nem hagyja abba, akkor pedig a miheztartás végett rászólok, hogy Emmácskám, nem hisztizünk!Szóval eddig jól megvagyok Emmával, nem kavar túl sok vizet. Néha mondjuk várnom kell a soromra, például amikor a Mami eteti, de most már ezt is megoldom: odahúzom a széket a konyhapulthoz, felmászok, leveszem a poharat, aztán a hűtőből kiveszem az almalevet, "nem gyorsan, de óvatosan" kitöltöm, visszateszem, a pohárra ráteszem a tetejét, bele a szívószálat, és már iszom is. Nem fogok én az Emmácskára várni! Olyan lassan iszik különben is. Ja, és más előnye is van az önállóságomnak: kiderítettem, hogy a a felső konyaszekrényben, ahol a poharam is lenni szokott, van a Dora keksz, meg a FruttaPura. :)A bicaj és én2009-05-22T07:36:21+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=13861De ügyes vagy! Végre, végre! - így bíztatott a Mami, mikor ma végre valahára elkezdtem száguldozni a szaladós cangámon.Egy évvel ezelőtt már itt állt készenlétben a szaladós bicajom, hogy 10 nap múlva megkapjam a szülinapomra. Jó ötletnek tűnt, mert így javul az egyensúlyérzékem, és biciklizés címén mozgok is egy kicsit, nem csak felülök a háromkerekűre és hagyom hogy valaki tolja a hátsóm. De szegény járgány akkor még nem sejtette, hogy még egy évig porosodhat a tárolóban, mert én rá sem akarok nézni. Pedig így történt. Nem érdekelt. Egyátalán nem. Még akkor sem, ha motornak hívjuk, és a Papának meg a Nagymamának is (majdnem) ugyanilyen motorja van. Sőt, a Thomas becenevet is kipróbáltuk, de úgy sem tetszett. (A Thomas különben is egy hatkerekű vonat, ezt mindenki tudja...) Néha felhozták a szülők melegedni a lakásba, és közben abban reménykedtek, hátha felkelti a kívácsniságom. Mert amúgy általában mindennemű dolog aminek kerekei vannak tetszik nekem. Kivéve a szaladós bringát.Most megint már a lakásban melegedett a canga két hete, de nem kaptam kedvet hozzá. Pedig a múlt héten Daan és Sara meg is mutatták, hogy kell használni, és én is mentem vele vagy 40 centit, de aztán szívesen átadtam nekik, játszanak csak kedvükre. Szerintem jószívű vagyok.Ma viszont lementük a játszóra és a Papa lehozta a cangát is. A játszó eléggé tele volt (ami itt nagyon szokatlan), és egyszercsak aszonta a Mami, hogy menjek, mutassam meg a a nagyfiúknak milyen klassz bringám van, mert nekik nincs ilyen, és mutassam azt is meg, hogy kell használni. Na több se kellett, felpattantam a drótszamárra, és kerekeztem is a fiúkhoz. Mondjuk ők rám se hederítettek - nemhogy irigykedtek volna - de én rájöttem, hogy egész királyul lehet ezzel közlekedni. egyből el is mentem egy háztömbkörre, aztán mégegyre, meg mégegyre, és végül alig lehetett rábeszélni, hogy leparkoljam a garázsba a mocit. De végül mégiscsak leparkoltam, szépen felfújtam a pumpával a (tömörgumi) kerekeit, és megbeszéltük, hogy holnap folytatjuk. Hurrá!Ez volt a szülinapi ajándékom a Papának. Na meg, hogy elénekeltem a happy birthday holland és magyar verzióját.Bicajos kép és az éneklős videó nemsokára itt megtekinthető. 3 éves lettem!2009-06-07T08:39:05+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=15111...igaz, hogy már egy héttel ezelőtt, de eddig annyira lefoglalt a sok vendégség és ünneplés, hogy nem tudtam bloggoltatni a Mamival, akit meg még Emma is lefoglalt, mert megint beköltözött a kórházba egy bő hétre. Ráadásul egy pár nap után már a mi kis kórházunk sem volt jó neki, és továbbcuccolt a nagykórházba, ahova én be sem mehettem, mert nincs is olyan klaffa játszószoba mint itt nálunk, hogy a tetőteraszon berendezett játszóról nem is szóljak. Mindegy, végre megint itthon szunyál a járókában vagy az ágyában.Na először is kezdem a szokásos számadással.Mit tud a hároméves?A legtöbb gyerek nappalra szobatiszta, éjszakára még sokan pelenkára szorulnak. Az éjszakai bepisilést még kevésbé tudja befolyásolni. Nappal is teljesen rendjén való, ha a játékba belefeledkezve csak az utolsó percben szalad ki, vagy bele is csurog a nadrágba. A biliről ebben a korban szoktak áttérni a vécéhasználatra.Maradjunk az első szónál: a legtöbb. Én viszont sosem szerettem beleolvadni a tömegbe, a nagyátlagba, úgyhogy ehhez tartom magamat ezen a téren is. Szoktam bilibe pisilni minden nap, sőt a harmadik szülinapom utáni reggel kértem a Diegos alsónacimat is, de 10 percen belül kettőt is elhasználtam, így visszakerült a pelus. Majd egyszer ha úgy gondolom, eljön az én időm is.Jellemző, hogy egész nap rengeteget mozog. Szeret labdázni, hintázni, csúszdázni, mászókázni. Igen, ezeket mind szeretem, leginkább a csúszdát és a labdát. Ma is be akartam állni a játszón a nagyok közé focizni.Szívesen foglalkozik nagyméretű fagolyók fűzésével, gyurmázással, firkálgatással. Ekkor még többnyire nem tud alakokat, felismerhető figurákat rajzolni, de a krikszkrakszok gyártása is végtelen örömmel tölti el. Talán elkészül az első nyakigláb emberke is!Fagolyóim nincsenek, de gyurmázni, rajzolni szeretek. És többnyire tényleg csak én ismerem fel a rajzaimat (bár nem nehéz kitalálni mert mindig Thomast rajzolok), de a párás tusolókabin ajtajára kézzel egészen szépen rajzolom le az ujjammal a Thomas kerekeit. Még össze is kötöm őket, ahogyan illik.Ha sokat mondókázunk, mesélünk neki, bábszínházba járunk, valamint szerepjátékokat is gyakran játszunk vele, rohamosan fejlődik a szókincse, és szívesen beszél.Bizony, méghozzá két nyelven nyomom folyékonyan egész nap. Néha hozzáteszek pár angol szót is, csak hogy ne legyek uncsi. A konzultációs irodában érdeklődtek, hogy mondok-e 3 szavas mondatokat. Hát, csak akkor ha nincs mondanivalóm. Mert amúgy általában reggel elkezdek egy mondatot és este fejezem be. Rengeteg dalt tudok, a szerepjátékokat pedig én találom ki, és egyszerre több szereplőt is képviselek. Vagy pedig megkérem mondjuk a Mamit, hogy legyen Ő a kövér ellenőr. Én meg a Thomas vagyok olyankor.A legtöbb kisgyerek a családtagokon és jó ismerősökön kívül nem, vagy csak fenntartással, bizonyos barátkozási idő elteltével fogad el más felnőtteket.Elég nyitott vagyok, sőt az idegen gyerekekkel én szoktam kapcsolatot kezdeményezni. (Méghozzá verbálisan, nem úgy, hogy beléjük rúgok egyet :-) Egyébként sem vagyok verekedős.) A felnőttekkel sincs bajom általában, már a Ruuddel is eléggé jól kijövök. Anya szerint azért, mert rájöttem, hogy tök sok Thomasos cuccot kapok tőle.Öltözködésben, tisztálkodásban, evésben (majdnem) teljesen önállóak lehetnek. Azok a kisgyerekek, akiket anyjuk hosszasan kiszolgál, nem tanulnak meg egyedül öltözni, törülközni.Na ácsi. Vegyük külön a dolgokat. Öltözködésben akkor vagyok majdnem önálló, ha mondjuk a játszóra akarok menni. Törülközni tudok, bár kicsit csalok mert elég lassan megy, így vannak olyan testrészeim, amik maguktól megszáradnak amire odaérek a türcsivel. Anyám egyelőre kiszolgál, sőt néha könyörög, lekenyerez, alkut köt, mert szeret időben odaérni az oviba. Enni abszolút önállóan eszem a csokit meg a tortát. Ez utóbbit kiveszem a hűtőből, felvágom, ráteszem a kistányéromra, előveszem a kisvillámat és belapátolom. A spenót és egyéb zöldségfélék pedig úgy sem mennek, ha Anyám kiszolgál.A felmérések szerint a háromévesek kilencven százaléka rendelkezik a következő képességekkel:- páros lábbal le tud ugrani egy lépcsőfokot: igen- futás közben kikerüli az akadályokat, és hirtelen meg tud állni: mégjóhogy- egyesével lapoz: szerintem már másfél éve is így lapoztam- apró tárgyakat felcsippent hüvelyk-, mutató- és középső ujja hegyével: ez sem újdonság nálam - három-öt szavas mondatokat képez: az ilyen r9vid mondatok ritkaságszámba mennek. Lsd fent.- magáról keresztneve említésével beszél: igen, de már tudok E/1-ben is beszélni magamról- képekről (rajzairól, az őt ábrázoló fényképekről, képeskönyveiről) mesél: hajaj, de még milyen meséket!- utánozza a felnőttek tevékenységeit, segíteni akar a háztartásban: főleg a konyhában - családi vonás- elmélyülten játszik babáival, építőkockákkal, autókkal: az utóbbi kettővel. Na meg a VONATOKKAL- öt percig képes veszekedés nélkül játszani a többiekkel: van, hogy még több ideig is- néhány óra hosszat ismerős személy felügyeletében anyja nélkül is jól érzi magát: na ezt muszáj voltam megtanulni az elmúlt fél évben.Szülinapi bulihegyek2009-06-08T11:52:20+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=15151Bár nem volt minden ideális - pl. Emma nélkül kicsit túltengett a tesztoszteron szint itthon - azért nagyot ünnepeltünk. Kezdődött azzal, hogy beugrott Gergő nagybátyám 3 napra, ha már erre járt Dubaiból Budapestre menet. Több oka volt a látogatásának: egyrészről akart nekem hozni jó sok ajánédkot, másrészről egy napon van a szülinapunk és velem akart bulizni, harmadrészről Emmát is meg akarta nézni (csak nem számolt azzal, hogy Emmababával előre kell időpontot egyeztetni hogy itthon legyen).Szóval előszülinapozásként elmentünk az Amstel parkba, ami a jóidő hatására kicsit megtelt, ráadásul a Papa és én voltunk az egyetlen szőkék az egész parkban... anyway, ez engem nem zavart, robogtam a futóbiciklimmel, sokszor olyan gyorsan, hogy a Maminak szívritmuszavara támadt. Aztán pedig eljött a nap fénypontja: felültem a kisvasútra! Illetve ez inkább csak minivasút, ami körbe-körbe megy, de ez most mellékes. Akkora vigyorral a fejemen ültem a vonaton, hogy a mosolyom összekötötte a füleimet. A kanyarban bedőltem, az egyenes szakaszon meg kidőltem, hogy jól szemügyre vegyem a vonat kerekeit, amik felettéb hasonlítottak a Thomas kerekeire. Amikor meg volt egy kis időm, úgy integettem mint Beatrix a királynő napján. Aztán persze - ha már ott volt - lenyúltam a Gergőt is még egy menetre.Másnap, az igazi szülinapom reggelén egy halom ajándék várt a nappaliban. Természetesen a nagytöbbség Thomasos cucc volt - ahogy előre kértem. De azért nagyon örültem minden másnak is, pl. a távirányítós autónak, és a motoros bálnának. Mindezt a Nagymama és a Nagypapa élő adásban élvezte Skypeon keresztül. Aztán meglátogatott a Bab (akitől szintén vonatokat kaptam) és ez egyúttal alkalmat biztosított arra is, hogy elfújjam mind a 3 gyertyát a tortámon. Ja, és hogy egyek is egy pár szeletet.Amíg aludtam, a szülők elosontak Emmát megetetni a kórházban, majd mire felébredtem már itthon voltak, és kezdődhetett megint a tortázás. Na nem azért mert én akartam volna megint pár szeletet bevágni (khm), hanem mert megjött Anja és Eric is (= Thomasos felüljáró és vonatok + autómentőautó), valamint befutott Ruud és Yvonne (= 3 db "gouden boekjes" amik jelenleg a kedvenc mesekönyveim - a legújabb kedvencem, 5 tűzoltóról szól és egy magyar bácsi rajzolta).Másnap az oviban tartottam meg a szülinapomat. Ugyan nem akartam a trónra felülni, de azért élveztem, hogy mindenki nekem énekel és tapsol. Hálából kiosztottam az ajéndékokat, amiket holland módra vinni kell. Itt nem szabad semmi ehetőt osztogatni, ezért a ráérős holland anyukák kitalálták, hogy valami saját kezűleg készített ajéndékkal kell meglepni mind a 20 ovistársat. És mivel én még nem tudok annyira saját kezűleg ilyeneket készíteni, hát rámaradt az ötletelés és a kivitelezés a Mamára. Szerencsére a Papa is besegített a vagdosásba. Az eredmény: egy papírtorta, amiből mindenki egy szeletet kapott, benne egy kis felhúzható-úszó állatkával.Tegnap pedig folytatódott az ünneplésem, hiszen eljött Bea, Gert-Jan és Áron. És tudjátok mit kaptam? Thomasos vasúti átjárót + vonatot! Meg egy Diegos matricakészletet :-))) Na és persze muszáj volt megint ennem egy kis tortát... aztán mivel kezdett kicsinek bizonyulni a nappalink, elmentünk Elsenhove gyerekfarmra, ahol jót futkároztunk Áronnal, majd jól bőrig áztunk. Én először életemben - egész jól kihúztam 3 évig. Emma például csak 10 hétig bírta :)) Na de holland gyerekek is vagyunk, hozzá kell szoknunk, hogy nem vagyunk cukorból.Az istenek a fejükre estek!2009-06-15T12:38:59+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=15571Mivel a Mami mostanság nem bírja ki sokáig a kórház nélkül, ezért így két hét szünet után ismét a ZHA felé vettük az irányt. Én nagyon örültem, hogy a Papa értünk jött és annak is hogy az autóval a kórházba mentünk (ja, új autósülésem van, olyan igazi nagyfiús, beépített hangszórókkal, nagyon menő). Mondjuk fura volt, hogy nem a gyerekosztályra megyünk, ahol van szuper játékszoba és tetőterasz játszótérrel, és még csak nem is a nőgyógyászati rendelőben várakozunk. De mindegy, mert ahol várni kellett, volt klaffa favonat, a többi meg mellékes.Egészen addig, amíg egy néni ki nem jött és engem nem szólított. Hoppá! - gondoltam. Mi az hogy nekem kell bemenni a nénihez? Miért nem az Emmának? Vagy legalább a Maminak? Na abba már nem megyek bele, hogy kint hagyjam a vonatot és bemenjek egy vadidegen nénihez! Ja? A vonatot is bevihetem? NEM! Azt sem! Semmit sem! Akkor sem! - üvöltöttem magamból kikelve, miközben taknyom-nyálam összefolyt, a Papa és a Mama meg fűt-fát ígértek nekem, csak hogy bemenjek. Dehogy megyek! Azért sem! Menjetek Ti be! Aztmondtam, hogy be! Mérges vagyok! Papa és Mama bemenni! Azt mondtam, hogy most! - kiabáltam továbbra is.Hallgattak rám, mert végül bementek az Emmával és engem kint hagytak. De ekkor már annyira felhúztak, hogy még vonatozni sem akartam. Pár perc múlva megjelentek megint, és újfent azt akarták, hogy bemenjek. Na hát ez mindennek a teteje! Ezek nem értenek a szóból, az már világos.Erre fogták magukat és elmentek, engem pedig ott hagytak a váróban, mert ott akartam maradni. Na végre az történik amit én akarok! És így történt, hogy behívta a néni a következő két kisfiút, én pedig egyedül ücsörögtem a széken a váróban. Nem kiabáltam, mert nem volt kinek. Aztán egyszercsak megjelent a Mami, és akkor úgy döntöttem, hogy békét is köthetünk. Szerencsémre a Maminak is ez volt a terve, és mikor elmondtam, hogy "most már eleget sírtam" és bocsánatot kértem, a Mami felvetette, hogy mi lenne ha legelőször is a Papától is bocsánatot kérnék, aztán pedig ha a néni kijön, akkor együtt bemegyünk, megnézegetjük a néni képeit, és ha minden kérdésre válaszoltam szépen, akkor utána megnézzük, hogy van-e fagyi a büfében. Húúúúúdejóötlet!!! Na ez így már mindjárt más!És így is történt. A néni nem hitt a szemének, mikor kinyitotta az ajtót, és én a két kijövő kisfiút (hozzám viszonyítva nagyfiút) félrelökve rohantam be a szobába. Ott szépen leültem, megnézegettem a képeket, felismertem mindent akármilyen messze vagy közel volt, utána belenéztem egy tévéféleségebe, amiben macik voltak, és végülis nagyon jól szórakoztam. Fülig ért a szám, mindent megcsináltam, amit kért a néni, aki még mindig azt hitte, hogy a Bence ikertesója vagyok. Aztán mikor végeztünk, a néni aszonta a Maminak, hogy kezdem kinőni a szemproblémámat, mindkét szemem sokat javult, így nem kell semmit sem csinálni, csak egy év múlva visszajönni, és akkor már valószínűleg utoljára.Kifele menet kezet adtam a néninek és azt mondtam közben, hogy "Sorry!" és "A legközelebbi viszontlátásig!", amire a néni azt válaszolta, hogy "Aaaaaahhh!" utána meg elköszönt.Mi pedig a büfé felé vettük az irányt, ahol természetesen már tudom, hol vannak a fagyik, és mivel végül ilyen segítőkész voltam, és be volt ígérve, kaptam egy adagot.Azóta is vigyorgok folyamatosan.És továbbra is teccik nekem ez a kórház.A hivatalos megfigyelés eredménye2009-06-16T01:24:05+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=15621Az oviban az a divat, hogy az óvónénik megfigyelik a gyerekeket előre meghatározott időközönként, összesen háromszor 2 és 4 éves koruk között. A megfigyelés tanulságairól pedig beszámolnak a szülőknek, valamint az utolsó megfigyelés eredményét megküldik az iskolának is.Így esett, hogy engem is megfigyeltek, most hogy 3 éves lettem (bizony, bizony 2009-ben, Hollandiában, bár egész normális télikabátjuk van Corrie néniéknek, egyátalán nem pufajkás). Az eredmény pedig olyan jó lett, hogy a Mami még el is pirult a sok dícséret hallatán, pedig Ő is tudja milyen jófej vagyok.A részletek:Szociálisan igen fejlett vagyok. Szívesen és magamtól veszek részt a közös játékban, bár néha élvezetemet lelem abban is, ha csak nézem a többieket (és röhögök rajtuk, hogy nem tudnak táncolni hehehe). Szívesen keresem a többiek társaságát, játszom velük, odamegyek hozzájuk beszélgetni, de ugyanakkor kitűnően tudok egymagamban is játszani, és nagy vagyok a játékok kitalálásában is (pl. bábozás a játékokkal). Magamtól keresem az óvónénik társaságát, időnként igénylem a személyes figyelmet, ilyenkor nagyokat tudok sztorizni. Tisztában vagyok a képességeimmel és segítséget kérek, ha szükségem van rá. Tudok fegyelmezett lenni, szeretek oviba járni, követem a napi programot, együttműködő vagyok, nem lógok ki a sorból. Egyszóval jólnevelet vagyok, na :)Verbálisan a csúcson vagyok. Illetve még fejlődök persze, de extrém nagy szókinccsel rendelkezem (és akkor még nem is hallottak magyarul!), és hosszú történeteket tudok elmesélni. Egy-két betűt nem ejtek tisztán, de ez normális ebben a korban. Mindent megértek és kiválóan megértetem magamat.Motorikusan sem lehet panasz rám. Magabiztos a mozgásom, és tudok biciklizni, amit be is mutattam a Maminak, aki kicsit kétségbe volt esve, mert azt hitte, hogy nem tudok. Most viszont végérvényesen kiderült, hogy igenis tudom hajtani a cangát, előre és hátrafele is, és hogy a hiba az itthon háromkerekűmben van (amit már eltettünk a sufni mélyére, mert most a futóbicaj a menő, később meg majd pótkerekes cangát fogok kapni állítólag).Egy kis feketepont: nem tudok teljesen önállóan felöltözni, de ezt mondjuk csak 4 éves koromra kell tudnom megoldani, amire suliba megyek. Van még egy évem, hogy megtanuljam a zipzárat felhúzni a kabátomon és felvenni mindkét kesztyűmet (egyet fel tudok venni, de kesztyűs kézzel nem tudom a másikat felhúzni).Finommotorikusan is nagyon jól teljesítek, ma például bemutattam, hogy teljesen tökéletes arcot tudok rajzolni (majd el fogjuk kérni, beszkenneljük és közszemlére tesszük). Ezt egyébként 3 napja itthon is megcsináltam, de akkor elmúlt az alkotás, mert a vízes tollal rajzoltam :( Ezenkívül rendkívüli türelemmel és precízitással tudom elvégezni a feladatokat: ma például egy kör közepébe kellett lyukakat csinálnom és egyszer sem mentem ki a a vonanlon kívülre.Amin dolgoznom kell: marokra fogom a ceruzát, és az ollót sem teljesen jól tartom a kezemben (de vágni tudok).Sajnos, amint az köztudott, nem vagyok még szobatiszta, de szerencsére erre is van még egy évem, a sulikezdésig, és nem vagyok egyedül ezzel. Corrie néni a mentségemre megemlítette, hogy talán nem véletlen, hogy a mi ovinkban, ahol a gyerekek nagyrésze kétnyelvű, elég ritkán fordul elő, hogy valaki 3 éves kora előtt szobatiszta. Nem kell aggódni emiatt sem, nem leszünk törzsvásárlók a Tena betét nagykerben.Összeségében tehát nagyon király vagyok, és erről most már papírom is van. Úgyhogy nem csak a Papa és a Mama elfogultak velem szemben (hanem a Corrie és a Joke néni is :))).Egy napom Thomasszal2009-06-22T05:50:33+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=15881Mint Thomas, a gőzmozdony egyik legnagyobb rajongója, pénteken természetesen hivatalos voltam a Thomas hétvége nyitónapjára, Utrechtbe, a Vasútmúzeumba.Mindez persze titok volt előttem, egészen csütörtök hajnalig, amikor is felébredtem (mostanság sosem szoktam éjjel felébredni), felkapcsoltam a nagylámpát a szobámban és elkezdtem visítani, amikor a Mami le akarta azt oltani. Szóval mikor már minden érvből kifogyott, azzal akart trükközni, hogy ha most szépen gyorsan visszaalszom, akkor holnap reggel elmegyünk a Thomashoz. Én persze egyből rávágtam, hogy dehogy akarok én a Thomashoz menni, mert abban a pillanatban leginkább csak a lámpa felkapcsolása volt a célom. Na végülis aztán mégiscsak visszaaludtam, méghozzá sötétben.Másnap reggelre meggondoltam magam, és természetesen volt kedvem megnézni Thomas barátomat igaziban is. Egész úton odafelé készültem rá, hogy ki mindenkivel fogok találkozni: a Kövér Ellenőrrel, a Percyvel, a Gordonnal, az Emilyvel és mindenki mással is.A gond csak az volt, hogy kiscsaládunk minden tagja másként képzelte el a Thomas-napot. Emma a megszokott programját hiányolta, és egy idő után elege lett a babakocsizásból. A Papa és a Mama azt hitték, hogy én majd nagy vigyorral a fejemen rohangálok egyik látványosságtól a másikig, miközben persze betartom a játékszabályokat és szótfogadok. Én prekoncepció nélkül indultam útnak, de ott úgy gondoltam, hogy a nem kis számban felállított standokat kihasználva, egyből leemelem a két legnagyobb, egyenként 40 eurós Thomas dobozt, és azok az enyémek lesznek. Ehhez viszont volt 1-2 szavuk a Papáéknak, aminek visítás lett a vége. Még akkor is, ha megkaptam "Bertiet, a buszt".Na de ezt leszámítva, azért jól éreztük magunkat. Tényleg ott volt a Kövér Ellenőr, Emily és Gordon nagyban, na meg persze egy igazi nagy Thomas, egyenesen Angliából, és sok kicsi, nem tudom honnan. Majdnem mindent megnéztem, és a végén még csokitortát is kaptam. Itthon pedig kiderült, hogy gazdagodtam még egy Thomas könyvvel, egy Thomas fogkefével és egy Thomas dvdvel is.Képriport itt.Út a bili felé2009-06-22T06:18:51+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=15891A bili és én régi ismerősök vagyunk. Eleinte, mikor másfél éves koromban mindig előre bejelentettem, hogy kakilni kell, még nem voltunk jóban. Nem akartam ráülni. Aztán mikor már szerettem trónolni, már nem jelentettem be a magán-, és folyóügyeimet. Ennek ellenére, azért néha nagy és sokszor kicsi siker koronázta a bilizést, és a vécézést is. Az előrelépés viszont elmaradt. Én nagyon szépen éltem az életemet úgy, hogy reggel és este pisiltem a bilibe, napközben pedig elintéztem fű alatt (pelusba). A kérdésre pedig standard válaszom volt: nem kell kakilni/pisilni és nem kakiltam/pisiltem. Vagy leginkább nem is hallottam meg a kérdést.Aztán valami beleütött a Mamiba. Szerencsére nem a villám. Szombaton viszont megkérdezte reggel, hogy mit szeretnék felvenni: pelust vagy a diegos alsónacit. Ez utóbbi mellett döntöttem, ami lehet, hogy hiba volt, mert azóta oda a nyugalmam. Napjában elég sokszor hallom az alsónaci-szabályzatot, miszerint abba nem illik a dolgomat végezni, ezért ha pisilni kell.... na meg a szokásos kérdést: nem kell pisilni/kakilni? Én ekkor a szokásos válaszomat szoktam bevetni.Mami viszont furmányos, úgyhogy kérdés nélkül is néha a bilin találom magamat. És ilyenkor pisilek is. De nem csak ilyenkor... a Mami valami olyasmit emleget, hogy Ő már nem is a Mami, hanem valami mosómedve vagy mi. A délutáni alváshoz már nem akartam pelust venni, és sikerült is szárazon ébrednem. Az esti tusolás közben viszont feltaláltam a "kézbekaki" intézményét, amit már két napja sikeresen alkalmazok. Ha érzem hogy kakilni kell, akkor az első darabkát felfogom, és aztán örömmel kiabálok, hogy kakiltaaam! A többi aztán a bilibe megy, de most meg azt hallgatom, hogy még kakilás előtt kell szólnom. Szóval még nem értem én ezt teljesen, bár a vasárnap reggeli öltözéködés közbeni meztelenül rohangálás alatt kétszer is bejelentettem előre a dolgot és el is végeztem előírásszerűen a bilibe. Ma pedig, hétfőn, mindjárt vége a napnak és csak egyetlen alsónaci landolt a mosógépben. Igaz, én nem szóltam soha semmit, de legalább ráültem a bilire, és alkottam is bele...Egy iskolakereső anyuka jegyzete2009-06-24T08:36:18+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=16031Mit csinál egy friss 3 éves anyukája, amikor a friss 3 hónapost nem kell kórházba vinnie? Iskolát keres, ugyvan! Mert hogy már csak 1 év, és Bence sulis lesz! Már csak az a kérdés melyik suliba fog járni.Természetesen el vagyunk késve. Hiába küldött az oktatási miniszterúr Bence 2. szülinapjára kedves levélkét, hogy tiszteltszülők-kezdjenek-el-iskolát-nézni, mi nem kezdtünk, mert valamiért nem lebegtek iskolatáskák a szemünk előtt. (Bár tudatában voltam annak, hogy a bölcsibe is a terhesség 12. hetéig(!) van reális lehetőség beiratni a magzatot, tehát miért lenne ez más a sulival.)Most már viszont muszáj nekiállni. Igazából már tavasszal akartunk belevágni, csak legújabb családtagunk esete dr. Vomberggel meggátolt ebben. No de az egy hónap garantáltan kórházmentes létet, mintha csak iskolakeresésre találták volna ki.Az alapgondolat: katolikus iskola. Miért? Mert Bence katolikus. Na meg hogy megértesse magát hollandul az osztálytársaival. Na jó, ez így elég diszkriminálóan hangzik, főleg egy szinténkülföldi anyuka szájából, de azért gyorsan hozzáteszem, hogy itt elég gyakran előfordul, hogy bemegy az ember egy boltba, és nem tud hollandul az eladóhoz szólni - illetve tud, csak nem kap választ, mert az eladó nem beszél hollandul. Engem ez kevésbé zavar, de az őslakosokat annál jobban. Amit nem is csodálok, mert Magyarországon nekem is a hajam égnek állna, ha nem tudnék magyarul egy csavaranyát kérni a Praktikerben.Tehát az alapgondolat mentén kikerestük a 4 katolikus iskola címét, bepakoltuk a népet az autóba és elindultunk. Egyesszámú iskola: egy beton kocka, körbekerítetlen betonudvarral. Kettesszámú iskola: beton kocka, körbekerítetlen betonudvarral. Hármaszámú iskola: szintén beton kocka, körbekerítetlen betonudvarral. Négyesszámú iskola: jééé-ennek-tető-van-a-tetején kocka, körbekerítetlen betonudvarral.A holland nyelvben van egy olyan szó, hogy "iskolatér", amit akkor használnak leginkább, ha az iskoláról beszélnek, de nem az iskolai elfoglaltságról. Pl.: Az én férjem a legtutibb apuka az iskolatéren. Namármost külföldi, iskolásgyerektelen anyukaként azt gondoltam, hogy ez az "iskolatér" inkább egy nyelvtani kifejezés, egészen addig, amíg fent említett iskolalátogatásunk alkalmával elképedten kérdeztem holland hitvesemtől, hogy vajon miért nincsen körbekerítve a kert? Hát mert ez nem kert, hanem iskolatér. - hangzott a válasz.Hm, akkor vajon a négyévesek egész nap a négy fal között ülnek? Vagy kimehetnek néha az iskolatérre játszani, és ha elmászkálnak, akkor majd max. közösen fohászkodunk, hogy visszatérjenek? Egyszerűen nem értem. Viszont legalább arra jó, hogy az előzetes szelektálást megkönnyítse.A másik szembetűnő és nem szimpatikus furcsaság: a 4 iskolából 2 egy iskolatömb volt, azaz a nagy betonkockának 3-4 bejárata volt, és mind a 3-4 bejárat egy-egy különálló iskolát jelentett. Körbe kellett menni az épületet, amíg megtaláltuk, hogy melyik az általunk keresett intézmény.A katolikus iskola tehát kilőve. Következő lépés? A legközelebbi suli, ahol a közvetlen szomszédasszonyunk is tanít (és ez egyből egy negatívum, tekintve amilyen szavakat néha megenged magának a saját gyerekeivel szemben), keresztény-protestáns iskola. Két épületből áll egy kis parkban, magas fákkal és egy csatornával szegélyezve, hangulatos, bár az őserdő miatt kissé sötét. A kisebbik épület a kicsiké, és hoppá, ennek a kis épületnek az "iskolatere" körbe van kerítve! Ide tehát talán megéri eljönni egy iskolalátogató-elbeszélgetésre, de azért ha már ez sem katolikus suli, akkor talán van értelme körbenézni, hogy milyen ún. nyílt iskolák vannak a környéken. (Nyílt iskola: amennyiben van hely, mindenkit kötelesek felvenni, amíg mondjuk egy katolikus iskola elvben kikötheti, hogy csak katolikus gyerekeket vesz fel.)Így még 3 darab iskolát találtunk, amiból egy kiesett, mert montessori (és az uram is járt pár évet ilyenbe és nem nyerte el a tetszését), egy másik szintén kiesett, mert az országos szakfelügyelet negatívan értékelte, tehát egyetlen reményünk maradt. És nem is akármilyen remény! Ez az iskola a legrégebbi iskola Amstelveenben és úgy néz ki mint egy iskola :-) Beton iskolatere persze ennek is van, de legalább körbe van kerítve, és be lehet csukni a kapukat, ha úgy akarják. A legnagyobb negatívuma a szakfelügyelet szerint az, hogy 4 épületből áll, amelyből 3 épület egy utcában található, a 4., főépület pedig egy pár utcával arrébb. Nekem viszont még tetszik is, hogy a négyévesek nincsenek együtt a tizenkétévesekkel. Az alsósok által használt 3 épület egy rövidke zsákutcában található, ahova az iskolakezdéskor és -záráskor ráadásul még behajtási tilalom is van, így elég biztonságosnak érzem.A letöltött iskolai tájékoztató szerint pedig még egy hatalmas előnye van a sulinak: folyamatos órarend van, tehát nem kellene Bencét hazahozni a másfél órás ebédszünetben ebédelni, majd visszavinni a délutáni órákra, mint ahogy az minden más iskolában szokás.Már csak az a kérdés, hogy van-e még hely, na meg hogy tudnak-e fogadni minket iskolalátogatásra még a nyári szünet előtt, azaz a következő másfél hétben.Az amstelveeni borbély2009-07-12T03:02:13+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=17271A Mami mindig aszondja, hogy nem szereti a tömegcuccokat. Mármint azt, amit mindenki más szeret és ami mindenki másnak van. Ez valószínüleg kiskorából jön, amikor is a Nagyiék azzal hárították az aktuális kereskedelmi őrületetket, hogy "nem érdekel, hogy az egész osztálynak olyan van, neked nem lesz!" És hogy kicsit enyhítsék a dolog élét, hozzátették, hogy "márpedig azért nem, mert Te különb vagy". Namármost ezzel nem nagyon tud mást kezdeni egy 8-10-12 stb. éves, minthogy elhiszi, méghozzá annyira, hogy valamilyen formában végigkísérje egész életében.  Így például ezért sem kezdett el anno a Mami cigizni a középiskolában, merthogy Ő különb. Aztán pedig azóta sem szereti a tömeghisztériát övező dolgokat, így például nem néz/olvas Harry Pottert, Gyűrűk urát ésatöbbit. Na és ezért sem rohant a könyvesboltba Annapeti könyvet venni nekem, mikor Magyarországon voltunk. Merthogy mindenki erről áradozik. A kíváncsiság persze ott volt, hogy vajon mit tudhat Annapetigergő, és már gondolkozott is hogy majd suttyomban beleolvas egy Corában, de az élet beelőzött. Jobban mondva Anikó néni, akitől pár hete megkaptam a Petikönyvet, ami azóta is sláger. Minden este abból kell olvasni nekem és én is abból olvasok Emmának és a Maminak. Petike pedig példaképemmé vált.Maminak inkább a rajzok tetszenek a könyvben mint a történetek, de ez mellékes, mert nekem tetszik minden és az a lényeg. Ellenben Maminak gyorsan forog az agya és csőbe húzott. A hajvágás mint olyan, kb. egy éve nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Se a fodrásznál, se otthon. Merthogy az marhára fáj! Még utána is hosszú órákon keresztül. Legutóbb például akkora, de akkora hisztit csaptam a fodrásznál, hogy azóta még abba az utcába sem mernek befordulni a Papáék.Viszont az egyik mese arról szól, hogy Petike fodrászhoz megy. Korábban ugyanis az anyukája vágta a haját, ám egyszer Peti aszonta, hogy én is fodrászhoz akarok menni apával. Ma reggel pedig a Mami megkérdezte, hogy nem akarom-e, hogy Ő vágja le a hajamat, úgy mint Petikének (régen) az anyukája. Naná hogy akartam! A Mami felrohant a hajvágóért, a Papa már-már rémülten kérdezte, hogy biztos-e benne, hogy ezt akarja egy ilyen békés vasárnap délelőtt, én meg addig szépen felültem a székemre és vártam a hajvágásra. Mami bekapcsolta a gépet és nekilátott. Iszonyúan csikizett, sokat nevettem, hullt a hajam mindenfelé, és pár perc alatt sikerült úszófrizkót varázsolni nekem, ami ahhoz képest hogy a Mami igencsak kezdő fodrász és még sosem volt ilyen gép a kezében, egész jól sikerült. Én türelmesen még azt is megvártam, hogy a fülem mögött ollóval megigazítsa a fazont.Kaptam is nagy dícséretet, na meg egy müzliszeletet, a Mami szerint pedig aranyba kéne foglalni Petike mamájának nevét. Sőt, a jövő héten tuti hogy a Corában megnézi a többi Annapetigergő könyvet. Hátha van olyan is, amiben Petike, Anna vagy Gergő vécézik, mindig szótfogad, és kijelenti hogy csoki helyett csakis répát kell enni.Verbális és földrajzi ismereteim2009-08-19T10:39:21+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=19231Én is bejelentkezem a süllyesztőből, bár csak a blogom süllyed, én élek és virulok, de lássuk be, hogy a kishúgom blogja azért gyakrabban frissül, még akkor is na néhanapján helyet kapok ott is. Szóval ebben elvette Emma legalább a fele királyságom, de szerencsére minden más területem kíválóan őrzöm kemény munkával megszerzett pozíciómat. Mostanában pédául a holland nagyi gyakran feltett kérdésére, miszerint ki a főnök ha a Papa nincs itthon, határozottan azt válaszolom, hogy ÉN! Valami oknál fogva szeret nekem ilyeneket tanítani a holland nagyi, mert ez olyan helyes...Meg szerinte például az is marha vicces, hogy hollandul már kíválóan tudok lehülyézni bárkit, aki valami butaságot csinál, míg magyarul még legbutázni sem tudok senkit, mert nem ismerem azt a szót. Mama szerint vannak ennél fontosabb szavak is, nem kell ezeket már most megtanulni. Különösen azt nem szereti a Mama, mikor magamra mondom, hogy "Hülye Bence!". Ezt a szóösszetételt, valamint a Hülye Papát és Hülye Mamát is sikeresen megtanította a holland nagyi, arra az esetre ha magamtól nem jutott volna eszembe így használni. Szerencsére ezek után az kevésbé zavarja a Mamit  mikor a holland nagyit hülyézem le, mert ha olyan jópofa, hát tessék csak. :-)Magyar "káromkodásom" mindeközben is kimerül az ejnyebejnyében és az aztakutyafájában, mert egyszerűen nem hallok mást. Hollandul viszont - szintén a nagyinak köszönhetően - már tudok "anyázni" is. És nem azért, mert a holland nagyi annyit anyázna alapjáraton, hanem mert direkt megtanította nekem.Mint ahogy - a belegondolás hiányában - csupán jószándékból arra is igyekezett felhívni a figyelmemet, ha a szobámban a széket az ablakhoz tolom és arra állva nézek ki, akkor sokkal jobban látom a motorját... Jó hogy nem tanította meg hozzá, hogy kell kinyitni az ablakot és jól kihajolni a teljes panoráma érdekében.Na de nem is erről akartam írni, hanem arról hogy most már teljesen tudatában vagyok annak, hogy két nyelvet beszélek. És annak is, hogy a két nyelvnek neve is van, magyar és holland, tehát már lehet tolmácsként/szótárként is használni. Eddig csak úgy működött a dolog, hogy "Hogy mondanád ezt a Papának?", most meg már megy úgy is, hogy "Hogyan mondjuk ezt hollandul?". És azt is simán felsorolom, hogy melyik családtagommal, ismerősömmel melyik nyelvet használom. Meg azt is tudom, hogy Amstelveenben lakom, ami Hollandiában van, de a Nagymama meg a Nagypapa Visegrádon laknak, ami viszont Magyarországon található.Ja, meg egyébként (egy mesének köszönhetően) azt is tudom, hogy az Eiffel torony Párizsban van, Franciaországban, na meg (Nagypapának köszönhetően) hogy ugyanott van a Louvre is... ami állandó úticélomként szerepel, Afrikával egyetemben (amit sokáig nem értett a Mama, mert mindig azt mondtam, hogy "Gyere Mama, megyünk a Flikába!"). Afrika egyébként egy nagy hegyről híres nekem, amit nem tudok kimondani, valami K betűs, de azt tudom, hogy Tanzániában van. A Kínai nagyfalon viszont valami miatt még gondolkoznom kell hogy hol van :-)Úton vagyunk!2009-08-31T01:46:49+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=19851...nem a szobatisztaság felé, mert a szoba csak hetente egyszer tisztul, a többi napokon meg igyekszem fenntartani a koszt, viszont állítólag már csak napok kérdése és pelus nélkül fogok járni mindenhová. Jelenleg ugyanis itthon teljesen jól működik minden (már nem csak meztelenül megy a dolog, hanem felöltözve is) és sétálni is nagyfiúsan járunk - és szárazon érünk haza.Oviba, vásárolni stb. még pelusban járok, de most már az is majdnem mindig tiszta marad. Sőt! Ma amikor a Babnál voltam a játszótéren, hiába volt rajtam pelus, szóltam hogy pisilni kell, és a Mami segített is meglocsolni a bokrokat! Holnap talán mély levegőt vesz a Mami, csomagol pár váltás ruhát és úgy megyünk az oviba.Szóval hihetetlen, de talán igaz a hír, miszerint nemsokára már csak egy pelenkás (kis pisis) lesz a családban :-)Iskola-sokk2009-09-20T05:20:16+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=20681Avagy az iskolakereső anyuka ledöbben és már-már pironkodik önmaga előtt, hogy pár hónapja még a körbekerítetlen betonudvart találta a legnagyobb problémánakMár nagyon-nagyon el vagyunk késve, így pénteken elmentünk az általunk kiszemelt iskolába felmérni a terepet. Kicsit előbb érkezvén alkalmunk volt bekukucskálni pár osztályba - a kép nagyon hasonló, mint amit most látok, amikor benézek Bence ovijának ablakán. Gyerekek játszanak ezzel-azzal, iskolapad egy szál sem. Ami alapvetően más, az a millió gyerekzár és rács hiánya. Meg is döbbenek, mert ahogy látjuk a skacok simán járkálhatnak ki-be a teremből, és így akár az épületből is secperc alatt ki lehet jutni a kertbe, a kertből az utcára... Nade elfelejtem, hogy ezek a gyerekek már mind elmúltak 4 évesek, úgyhogy háromnegyed év múlva Bence is biztos tudni fogja, hogy nem jó poén elkóborolni... ezt mondja az igazgatónő is, aki közben megérkezik. Kicsit nehéz most elhinni, na de egy évvel ezelőtt azt is nehéz volt elhinni, hogy Bence egyszer szobatiszta lesz :-)Az igazgatónénivel átmegyünk a másik épületbe és beülünk az igazgatói szobába. Érdekes, most nem remegnek a lábaim, nemúgy mint 25 évvel ezelőtt, ha véletlenül egy ilyen szobában találtam magamat. Aztán meghallgatjuk a marketingszöveget, hogy miért is jó ez az iskola: mindig a gyerek szintjéhez igazítják a tananyagot és nagy hangsúlyt fektetnek az önálló munkára.Munkára... na ja, ez elég erős szó, mert ahogy így egy órában képet kaptam a holland oktatásügyről, mit ne mondjak nem aggódom, hogy szegény gyerek már 4 évesen suliba megy, mert úgy tűnik, hogy nyolcadikos koráig csak játszani fog. Hát ha nem is teljesen igaz ez, de azt még az igazgatónő is beismerte, hogy a holland iskolák elég "gyerekbarát" intézmények, azaz nem kell megszakadni a tanulásban.Amit nekem még jó ideig emésztenem fog kelleni:- nincsenek tanórák, nincs se be-, se kicsöngetés: a tanárok maguk döntik el, hogy na kb. ennyi elég volt mára vagy sem;- nincsen órarend: vagy legalábbis nem olyan mint nekünk anno. Itt egy nap vagy egy hét matek, aztán a következő napon/héten föci van, aztán biosz, ésatöbbi. Kicsit ahogy esik, úgy puffan szisztéma;- alsóban témák vannak, de ezek is változnak: például ha a tanárnéni férjhez megy, akkor eköré a téma köré szerveződik minden;- nincsenek könyvek, füzetek: csak az iskolában, itthon nem kell helyet biztosítani az ilyesmiknek;- a szülők az év elején kapnak egy kb. témalistát, és az alapján követhetik, hogy nagyjából mit tanul a gyerek;- nincsen házi feladat: felsőben nagy ritkán kapnak egy-egy kidolgozandó témát, amit körbe kell járni és be kell számolni róla;- évente alsóban kétszer, felsőben háromszor van teszt/bizonyítványosztás: azaz olyanról hogy feleltetés még Nick sem hallott, röpdoga elvből kizárva, de még témazáró felmérők sincsenek nagyon;- és ha van is valamiféle számonkérés, az csakis informatív jellegű, azaz a tanár tudni fogja, hogy melyik gyerek igényel kicsivel több odafigyelést és melyiknek lehet több anyagot adni, mert nagyon vágja a dolgokat;- nem lehet megbukni, évetismételni;- fél 9-3-ig van iskola, kivétel szerda és péntek, amikor fél 9-12-ig (hétközben meg kell kicsit pihenni, na és hétvége előtt kinek van kedve még dél után is a suliban izzadni?)Dióhéjban ennyi jut eszembe, de biztos van még ezer más is, csak annyira, de annyira más, mint magyar rendszer az alaptantervvel, tanórákkal, órarenddel, könyvekkel/füzetekkel, házikkal, dogákkal, jegyekkel, bizonyítvánnyal, hogy sokkot kaptam és nem is tudtam mindent megjegyezni/felfogni. Nicket nem viselte ennyire meg az iskolalátogatás, mert bár sokminden változott, de azt azért tudja, hogy mehetünk akárhány iskolába, az elv/szisztéma mindenhol ugyanez. (És akkor megint beugrik, hogy pár évvel ezelőtt napokig másról sem szólt a híradó, csak a középiskolások tüntetéseiről/sztrájkjáról, mert csökkenteni akarták az óraszámot... itt még az iskolások is sztrájkolhatnak.)Hogy legyen összehasonlítási alapunk, elmegyünk a protestáns suliba is, hátha esetleg az a benyomás ér, hogy ott a tanuláson van a nagyobb hangsúly és nem azon a fenenagy önállóságon. Mert ha a gyerekeim az anyukra hasonlítanak, akkor van eszük és gyors a felfogásuk és secperc alatt önállóan kitalálják, hogy úszhatják meg a sulit a legkevesebb tanulással - ami ugye nem nehéz, ha nincsen számonkérés. És ha az apjukra ütnek, akkor sem jobb a helyzet :-)Megvan a befutó!2009-10-05T01:09:59+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=21291Nosztalgikus iskolakerülgetésünk végére értünk, eredményt hirdetünk. Bár nem kapkodtuk el a dologt, és mivel az első fordulón (külalak) csak két suli jutott tovább, ezért az iskolalátogatások sem húzódtak el nagyon.A múltkor már beszámoltam a sokkoló első látogatásról a "nyílt iskolában", most pedig jöjjön a második látogatás összefoglalója, amit a "keresztény-protestáns" iskolában tettünk. Először is a már nevükből is adódó különbség: az ún. nyílt iskolákba mindenkit kötelesek felvenni, aki jelentkezik. A "tematikus" iskolákba (pl. vallási, montessori, nemzetközi stb.) viszont elviekben az iskola meghatározhatja, hogy kit vesz fel, másszóval pl. egy zsidó iskola nyilvánvalóan elutasíthat egy nem zsidó gyereket. A nemzetközi suli pedig nyilvánvalóan elutasítja azt a gyereket, akinek a szülei nem bírják kifizetni a több ezer eurós tandíjat :)A gyakorlatban ez az általunk kiszemelt Het Palet nevű keresztény-protestáns iskolában úgy működik, hogy ha van hely, bárkit felvesznek, viszont karácsonykor templomba mennek és ezen kötelező résztvenni, csakúgy mint ahogy nem lehet szabotálni a Biblia tanulmányozását sem. Emellett pl. az arab világban a Ramadant követő "Cukor ünnepet" logikusan nem tartják (a nyílt iskolákban legalábbis szó van róla, és iskolába sem kell menni ekkor a muszlim gyerekeknek).De nem csak ezek miatt fogjuk ide beadni a jelentkezési lapot. Egyből feltűnt, mikor megérkeztünk, hogy zárják a bejárati ajtót. Ez a másik iskolában nem így volt, viszont mi fontosnak tartjuk. Főleg mióta manapság sajnos nem csak azon kell aggódni hogy ki lép meg a suliból, hanem azon is hogy ki és milyen szándékkal megy be az iskolába.Szimpatikus, hogy kiemelt helyen szerepel az egymás tiszteletére, elfogadására, segítésére való tanítás. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy egy szigorú "csúfolás-cukkolás protokoll" van érvényben az iskolában. Ráadásul mivel ez egy kicsinek mondható iskola a maga 210 tanulójával (a másik suliban több mint 500 vannak), így mindenki ismer mindenkit, amit le is csekkoltunk, ugyanis az osztályok körbejárása során az igazgatónéni a gyerekeket a nevükön szólította, és az egész suliban elég családiasnak tűnt a hangulat. (És van ismerősünk is, ugyanis a szomszédasszonyunk a negyedikesek ofője.)A másik nagy különbség, hogy itt minden osztály rendezettnek tűnt. Nem jöttek-mentek a gyerekek ki-be az osztályteremből óra alatt, világosan lehetett látni, hogy hol éppen milyen foglalkozás folyik. Persze az első-másodikosok (4-5 évesek) külön épületében kaotikusabb volt a helyzet, de ott meg épp az volt a szimpi, hogy nagyrészt játszhatnak még kedvükre.Az egymás tiszteletén és a valláson kívül a nyelv áll a középpontban. És nem is elsősorban az idegen nyelv, hanem a nyelv, mint a kommunikáció eszköze. Az írás-olvasásra ennek megfelelően nagy hangsúly kerül.Mint sajnos megtudtuk a matekot itt is a "modern-számolás" módszer szerint tanítják, azaz úgy tanulnak számolni, hogy 7+2 az kb. 10, és csak ha "muszáj" akkor számolják ki jobban, hogy az tulajdonképpen csak 9... viszont ezt a minisztérium országos szinten vezette be, ezért minden iskolában így tanítják - itt is ül sok okos ember a minisztériumban.Érdekes és jó programnak tűnt, hogy az érdeklődő kisiskolásoknak szerveztek egy főzőtanfolyamot egy egyetem tankonyháján, amit egy hágai séf tartott. Ez ugye Bencének nagyon bejönne. Előre készítettek menükártyát, tanulták a terítést és a felszolgálást, mert főzés után egy nagy közös ebéd következett ahová mindenki vihetett egy vendéget is. És viszonylag sok ilyesmi programot szerveznek egy évben, amitől ugyan az 1x1-et  (az kb. 2?) még nem fogják megtanulni, de mégis jó.Az egyetlen hátránya az előző iskolával szemben az, hogy itt nem "folyamatos" tanítás van, hanem a szokásos módon haza kell jönni ebédelni, majd visszamenni. Erre egy óra áll rendelkezésre, ami egyrészről elég kevés, másrészről nehezen kivitelezhető munka mellett, harmadrészről bár én amúgy is itthon vagyok Emmával, rángathatom szegény kicsilányt magammal, mikor naponta kétszer viszem és hozom a Bencét. Persze van lehetőség arra is, hogy ottmaradjon ebédszünetben, de az persze fizetős, és kétlem hogy magától megenné a magával vitt szendvicset. De nyilván ez, lesz ha majd egyszer dolgozni fogok. A suli 8.30-12-ig és 13-15 órág tart. Kivétel szerda és az alsósoknak a péntek, amikor csak délelőtt van tanítás (12-ig).*** Első fényképeim2009-10-28T08:21:51+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=22431Ma a Mami nem tudott ellenállni a gyönyörű októberi napnak, és úgy döntött, ideje próbára tennie engem (na meg esetlegesen az idegeit) és egy hosszabb sétára elmerészkednie Emmával és velem. Eddig csak a környéken sétálgattunk, kb. olyan messzire a háztól, hogy ha gáz van, a Mami haza tudjon jönni a Emmát a babakocsiban tolva, valamint engem és a biciklimet cipelve. A dolog másik hátulütője eddig, a futóbiciklim volt. Ugyanis azzal nagyon, de nagyon gyorsan tudok haladni és eltűnni szem elől. Ráadásul ebben az a jó, hogy ha észreveszem, hogy a Maminak nem tetszik és nem tud elég gyorsan utánam futni a babakocsival, akkor elbújok valahová, amitől frászt kap, ami nekem viszont kifejezetten tetszik (amíg le nem szíd és fel nem ajánlja, hogy nem nézhetek Thomast egész nap).De ez így nem állapot, úgyhogy megbeszélte a Mami velem, hogy elmegyünk az erdőbe sétálni, visszük a biciklit, de nem futhatok el vele, maximum az erdőben hajthatok kicsit gyorsabban. És mivel bevillant nekem a thomasos megszorítás, jobbnak láttam, ha jófiú leszek. Büszke is lehetek magamra, mert egész végig jól viselkedtem, bírtam a hosszú túrát, és a Maminak is csak párszor kellett a cangámat cipelnie, ahol mély volt a homok. És amiért ilyen jól viselkedtem, a kezembe kaphattam a fényképezőt és megtanultam fotózni! Íme az eredmény: Korán kell kezdeni...2009-11-02T08:56:33+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=22671... a nevelést, nehogy elkanászodjon a Kishúgom. Nem csak fotózni tudok...2009-11-04T03:40:10+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=22751... hanem rajzolni is. Például ilyet:Ajaj...2009-11-08T04:25:23+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=22931...most mi lesz?  Oviból hazafelé...2010-02-02T01:45:34+01:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=27541- Bence, mit csináltatok az oviban?- Mondtam a gyerekeknek hogy üljenek le körbe.- Miért kellett körbeülni?- Hogy énelekjünk egy leges(leg)utolsót!- És mit énekeltetek?- Hogy 1-2-3-4...- ???- Ezt énekeltük.- De mit? El tudod énekelni nekem?- Igen!- .....- Várjál, mindjárt kész!- ....- 1-2-3-4 papírsapka, papírsapka, 1-2-3-4 pa-pír-bóhohól. Ha nem passzol, elrako-ho-hom. 1-2-3-4 papírbóhohól.Szóval az én 3 és fél éves kicsifiam, fogta magát és secperc alatt lefordított egy holland dalt magyarra, ráadásul úgy, hogy kijöjjön a dallamra!!!!Az eredeti így hangzik:1-2-3-4 hoedje van hoedje van.1-2-3-4 hoedje van papier.Als 't hoedje dan niet past,Zet 't in de glazen kast.1-2-3-4 hoedje van papier.Vallomás2010-05-06T07:41:55+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=32261Az egyébként használatban lévő "úgy szeretlek, majd megeszlek" Bence által ma módosításra került: "Úúúúgy szeretlek, hogy kérek még egy csokismacit!"Első nap az iskolában...2010-05-19T01:46:46+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=32881Eljött a nagy nap, amikor is az én kicsi nagyfiam iskolába ment. 3 éves, 11 hónapos, 2 hetes és 4 napos korában. Furcsa érzés. Mindenek előtt izgalmas. Megható. Kicsit fájó. Lezárult egy korszak. A kisgyerek korszak. Mert az iskolások már nagyfiúk és nagylányok. Bence is nagyfiú lett. 107 centis nagyfiú.Reggeli iskolatáskával. Mert a nagy iskolások szépen reggeliznek iskola előtt. Ennek örömére 20 perc alatt befalt Bence egy negyed kenyeret. Rekordmennyiség, rekordidő alatt! :büszkemama:Ready for school...Rohanás az autóhoz, el ne késsünkMég egy nagy puszi PapánakA kis hídon át vezet az útPillantás a jövőbe (a túloldalon a nagyok épülete)A kicsiknek kicsi ház dukál. Ide járnak az 1-2. osztályosok Emmával megyünk BencéértA híres holland "iskolatér" - fontos történések helyszíneNap végén össze kell rámolni :)Bence rohan hozzánk (háttérben Charlotte, a tanítónéni)Juhéééé! Reggeli készülődés2010-05-20T08:14:20+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=32941Én: Öltözz fel Bence, kitettem a ruhádat!Bence: Most Harvey segít Thomasnak.Én: De utána öltözz fel, mert elkésünk.5 perc múlvaÉn: Bence felöltöztél?Bence: Az a legszebb mikor a Mickey egér azt mondja, hogy mindenkit üdvözlök a játszóházban.Én: Bence most öltözz fel, már mindenki készen van!5 perc múlvaÉn: Bence készen vagy?Bence: Finom kakashusit eszem, most sütöttem, kérsz?Én: Öltözz fel, mert most már mérges leszek.Bence: És pulykakakast kérsz? Az is mérges, jól passzol...4 éves iskolás2010-06-02T11:15:13+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=33461Hirtelen olyan nagy lett az én kicsi ovis fiam! Hiába gyakoroltam én is az iskolai próbanapokon, azért még mindig furcsa érzés volt ma reggel suliba vinni Bencét. És milyen rossz volt tegnap utoljára hazajönni az oviból! Annak a örültem csak, hogy Bence nem vette nagyon nehezen az elválást (vagyis szerintem még nem esett neki le), a másik meg hogy Emmával egy év múlva remélhetőleg megint ovis anyuka leszek, ugyanitt és remélem ugyanezekkel az ovónénikkel, akiknél jobbat keresve se találnánk.Szóval tegnap sűrű napunk volt, bár nem indult simán. Reggel Emma olyan nyűgös volt, mint ritkán, Bence meg ahogy lejött a lépcsőn és meglátta a feldíszített szobát, elkezdett sírni, hogy Ő akarta feltenni a kis zászlókat... megígértem, hogy majd ovi után leszedjük, és újra feltesszük. Aztán azért kezdett kiabálni, hogy hol vannak a lufik... csalafinta anyuka lévén, mondtam, hogy azt vele együtt akartuk feltenni, szintén délután (igazából pedig még meg sem vettem a lufikat), de szerencsére ezzel megnyugodott.Oviba menet már nagyon izgatott volt, hogy Ő lesz a szülinapos, felülhet a trónra, kap ünnepi koronát a fejére és mindenki Őt fogja ünnepelni. Így is lett, nagyokat játszott Thijmennel és Semmel, a két legjobb barátjával, akik közül Thijmen már előre depis volt, hogy most játszhat utoljára Bencével :( Januárban majd Ő is jön a suliba, ugyoda, ahova Bence is jár, csak hát az még sok idő, főleg nekik, és gyanítom, hogy addigra már mindketten találnak másik legjobb barátot. Na, szóval volt nagy buli, éneklés, táncikálás, ajándékosztás az oviban, majd búcsú Corrie nénitől (Joke nénitől már múlt héten elbúcsúztunk, mert most szabin van).Megkaptuk Bence első "bizonyítványát" is, amiben mindenre maximális pontszámot kapott, az ollóhasználat kivételével, arra 3-ból 2 pontot kapott. Kiegészítésként meg olyanokat írtak, hogy "nagyon bölcsen beszél", meg hogy "alig akad konfliktusa a többiekkel" és "remek megoldóképességgel rendelkezik". Ezt a bizonyítványt megkapja az iskola is.Itthon folytatódott az ereszd el a hajamat ( te Emma!!). Először telefonon tudósította Bence a Nagyiékat hogy hogy tetszik az általuk küldött ajándék, aztán festegetett, majd korán hazaért a Papa = ajándék, tűzoltóautószerelés, majd megjött Bab = ajándék, olvasgatás, gyertyafújás, tortaevés, aztán megjött Anja = ajándék, és Eric = ajándék, kukásautószerelés, megint torta, festegetés, repülőszerelés, és végül egy kis bicajozással zártuk a napot.Ma pedig már 4 éves, iskolásként kelt fel reggel...Bence korai impresszionista korszaka2010-06-24T09:25:46+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=34461Bence Barens! Ezen a néven debütált ma a kis Picassonk, vagyis van Goghunk, akarom mondani Bencénk, mint festő (és nem mázoló)! Ma volt ugyanis az első aukciója. Hogy egyből lelőjjem a poént, gyorsan megírom, hogy természetesen előre lefoglaltam a festményt magunknak, azaz elővásárlási jogunkat fenntartva megvettem én, nehogy valaki lelicitálja a fejemet :)És ha nagyon kíváncsiak vagytok, akkor azt is elmondom, hogy 5 egész eurót fizettünk érte, mert elég jók vagyunk a bizniszben... bele sem merek gondolni, hányszorosát fogja érni pár (száz) év múlva!Az iskolában remek kezdeményezést követve, minden gyerek festett az elmúlt hetekben valamit. De nem ám akármit! Minden osztálynak meg volt adva nem csak a téma, hanem a stílusirányzat is. Bence osztályának, az 1-2/b-nek a téma a ház volt, stílusában pedig az impresszionista Monet-t kellett követniük!!! Khm. Hát én nem nagyon tudom, honnan ismeri Bence és a többi 4-5 éves osztálytársa Monet-t, de tény, hogy nagyon jól sikerült művek készültek, még így is, hogy kicsit korlátozva volt alkotói szabadságuk :)Bence azért nem hagyta magát, és elég szabadon értelmezte a ház fogalmát (szerintünk a kép címe: Kaméleon a háza előtt, ami megjegyzem, sokkal tartalmasabb alkotás mint egy sima ház), de a stílus abszolúte Monet. Ne mondjátok, hogy nem! :DC. Monet B. Barens  A kis festmények mellett készült két hatalmas is, amit két felsős osztály együttesen készített. Ma pedig, kihasználva a gyönyörű napsütést, az évzáró buli (neeeem, ez távolról sem olyan évzáró ünnepség mint otthon, arról nem is beszélve, hogy van még 2 hét a nyári szünetig) keretében kiállították a képeket, a szülők pedig megvehették őket tetszőleges összegért. Amelyik képet nem foglaltak le a szülők, azt elárverezték, a két óriás festménnyel együtt, az így befolyt összeget pedig a haiti földrengés túlélőinek juttatják el.Az iskolatéren a szülők csacsoghattak egymással, mamák a gyerekekről, papák többnyire a fociról (ma játszik a VB-n Hollandia Kamerunnal), a gyerekeknek mindeféle program/játék volt, az egyik tanárbácsi közben szuperjól zongorázott és Elton Johnt énekelt, Bence tanítónénije pedig hegedűn kísérte. Mindeközben volt evés-ivás, a szülők vehettek a gyerekeknek fagyit, hotdogot, almalevet, maguknak sört, (természetesen dél-afrikai) bort, kávét, amivel szintén Haitit támogatják.(Egyébként ha az esőzés így folytatódik otthon, akkor javasolni fogom, hogy jövőre Magyarországnak festegessenek a gyerekek és iszogassanak az apukák)Tényleg nagyon klassz kis buli volt, és jövőre még jobb lesz, amikor már több mindenkit fogunk ismerni. Istenem, össze sem lehet hasonlítani a kidobos hacukában, műanyag nyakkendőben, síppal, dobbal, rendezett sorokban izzadó, zászlónak tisztelegj, kedves diákok, szülők, elvtársak-féle évzárókkal! Nézzétek meg a fényképeket!Update: csak a tegnapi napon eladott kis- és nagy festményekből összesen 2000 euró (560 ezer Ft) jött össze Haitinak!! (ehhez majd még hozzájön azétel-ital bevétel, illetve a többi kisfestmény ára) Egyszóval ügyes kezdeményezés, és mindenki kivette a részét az adakozásból.Ráadás2010-07-13T04:08:52+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=35251Elég furcsa, hogy eddig kibírtam focivébés bejegyzés nélkül, de úgy voltam vele, hogy minket hidegen hagy a dolog, nem kell neki nagy blogot keríteni.Az, hogy itt mindenki megőrült, és a VB első napján Hollandia narancssárga lett, a gyerekek narancssárga focimezben mentek suliba, a lányoknak narancs copfjuk volt, és még az iskolaigazgató néni is reggel kiskosztümben és narancssárga bokafüzérrel(!) várt reggel a suliban, az egy dolog. Az egy másik, de hasonló dolog, hogy a boltokban narancssárga biszbaszokat vagy vuvuzelát osztogattak minden elköltött 10 euróért, amit a sok agyament gyűjtögetett. Mindenhol VB-s akció volt, az egyik energia-cég le is izzadt rendesen, mikor döntőbe jutott Hollandia, hiszen egy év ingyen áramot ígért az akció időtaratama alatt előfizetőknek, ha megnyerik a kupát. De nem nyerték meg. Brutál durva játék után, a második hosszabbítás vége előtt 3 perccel bekapták a legyet. Vagyis a gólt. Szarügy. Trauma. Vagyis most egyetemi professzorok aszondják, hogy nem trauma, csak rossz érzés.És hogyan hatott mindez kis családunkra?- amikor a hollandok este játszottak, akkor minden gólnál és helyzetnél megmozdult az ország, egyszerre ugrott fel mindenki a kanapéról, fújt a vuvuzelába, amire a gyerekek is felültek az ágyukban. Szerencsére a sírásuk nem zavarta a szomszédokat, mert hiába a sok decibel, mégis elnyomta a sok petárda, és duda zaja.-  Bence egyszer (véletlenül) narancssárga pólóban ment suliba, mikor játszottak a sajtfejű narancsok. Menő volt.- és Bencében felmerült az élet egyik nagy kérdése, ami asszem a magyar fociválogatottnak is bekavar. A Papa ugyanis kapott egy minicsocsót a munkahelyén, mivel az ING a holland válogatott főszponzora, így nemtom miért, de minden dolgozónak kijárt egy csocsó. A gyerekek nagy örömmel vették birtokba, és mivel Bence fiú is, meg már nagy is, ezért gondoltuk elmagyarázzuk neki a foci alapszabályait. Már amennyit mi ismerünk. A kapukkal kezdtünk és itt el is akadtunk. Bencének ugyanis nem fér a fejébe, hogy miért nem a saját kapujába kell rúgni a labdát. Mert ha az az Ő kapuja, akkor egyértelmű, hogy oda rúgja a labdát, nem? Végülis logikus. Tényleg, miért nem? Így lehet, hogy egészen érdekes lenne a foci. És világbajnokok a hollandok. Tamara2010-08-31T06:11:37+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=36651Hát ez is eljött. A négyéves fiam első randija.Tamara már két hete téma itthon. Nem komolyan, csak néha szóbahozza Bence. A tanév végén még Hannah volt a menő. Állítólag kettő Hannah is volt, mindketten Bence asztalánál ültek. Ebből egy tutira, ezt bizonyíthatom. Most szintén két Tamaráról szól a történet. A kis telhetetlen. ;)Mikor megkértem egyik reggel Bencét, hogy mutassa meg nekem az osztályban, akkor sikerült rámutatnia az egyetlen lányra, akinek tudom a nevét: Lexi. Egyébként az Ő nevét is onnan tudom, hogy anno egy oviba járt Bencével, és Ő volt az első, akinek Bence megtanulta a nevét. Akkor még az igazi nevét.Én itt egy időre feladtam a Tamarák utáni kutatást.Ma állok a híres "iskolatéren", várom Bencét, aki napszemüvegben, nagy mosollyal rohan hozzám. Miközben puszizkodunk, és mindkét fülembe megsúgja, hogy úgy szeretlek, majd megeszlek, egy kislányt hallok a hátam mögül: viszlát, Bence! Nagyfiam arcára még szélesebb mosoly költözik, közben hallom a kis szőke copfos lányka nagymamáját: "Kérdezd csak meg!" A kislány válaszol: "Nem merem." A nagymama hozzám lép: "Azt szeretnénk kérdezni, hogy eljöhetne-e a Bence az egyik nap hozzánk játszani?" Válaszolok, hogy persze, Bence egyből megerősít ebben, majd megbeszéljük jövő hétre a randit. Mikor elmennek, megkérdezem Bencét, hogy hívják ezt a kislányt? Tamara! - feleli vidáman.Slusszpoén2010-09-02T09:25:21+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=36781Na és hogy hívják a mi Tamaránkat? Mare-nak! :)Ezt ma tudtam meg Mare anyukájától, akivel további egyeztetéseket hajtottunk végre 2 percben a keddi randit illetően. Bence mentésgére legyen mondva, hogy itt a Tamarát Tamárá-nak ejtik, a Mare-t pedig Máré-nek, szóval azért hasonlít a két név egymásra.A hűtőszekrényen már ott figyelnek sorban a mágnesek, amik azt jelzik, hogy hányat kell még aludni keddig :) Közben pedig minden nap levelet írunk (ta)Mare-nak, és reggel is csak azért indulunk a suliba, hogy Marével játszhassunk...Randi2010-09-08T03:26:48+02:00http://www.bence.manoblog.hu/?page=entrypage&entry_id=36991Tegnap megvolt a nagy nap! Izgalmasan kezdődött, mert Bence teljesen besózva ment reggel az iskolába, ahol viszont nem láttam Marét. Hazafelé filóztam, hogy vajon mivel fogom tudni megvígasztalni Bencét, ha mégis elmaradna a randi. Készültségbe helyeztem egy fagyit.Szerencsére nem volt rá szükség! Mare nagymamája jött értük a suliba, na meg én is ott voltam több szempontból. Még jó, mert Bence fülig érő szájjal válaszolta, hogy de jó, hogy megyek a Maréhoz játszani, viszont sírva kérte, hogy menjek vele, az Emmával együtt. Így Mare kishugával kiegészülve öten voltunk a randin. Nagyon jól eljátszottak a gyerekek mindannyian, bár Mare az elején elvonult az asztalhoz, és valamin nagyon dolgozott... aztán az idősebb fiatalok (Mare és Bence) felvonultak az emeletre, ahol Mare mesét "olvasott" a fiamnak, aki nagyon élvezte az előadást. Közben a nagymamával beszélgetve kiderült, hogy Bence egy éven keresztül együtt járt Maréval az oviba, ráadásul a kishugával is egy pár hónapig. Elég furcsa, hogy erre sem a gyerekek, sem mi nem emlékszünk. De visszakeresve az osztályfényképet, kiderült, hogy tényleg! :-) Mikor hazaindultunk, Mare odaadta Bencének, amin olyan nagyon ügyködött. Tudom, hogy nem illendő levéltitkot sérteni, de muszáj megmutatnom Bence első szerelmeslevelét! Mare nagyon ügyesen rajzol, csak lestem milyen szépeket alkot. Eleje:Hátulja:És a tartalom....